tag:blogger.com,1999:blog-4651634773190507112024-02-19T10:37:18.225+01:00Azt beszélik...Karin Høghttp://www.blogger.com/profile/17532452455671222637noreply@blogger.comBlogger40125tag:blogger.com,1999:blog-465163477319050711.post-6654276794819306212015-07-23T15:53:00.004+02:002015-07-23T15:53:54.972+02:00Instant csoda: gombaszögi szerelem nyár<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU">A háttérben a mosógép és a ventilátor monoton kattogása zavarja
csak a csendet, néha-néha az elviselhetetlen hőségben megszólal egy Hiperkarma
vagy egy Kiscsillag dal, és 18 óra alvás sem tud visszarázni a szürke hétköznapok
folyamába. Tovatűnt, ismét itt hagyott. Ürességgel tölt el az érzés, hogy
nyaram legszebb és minden ízében legtökéletesebb 12 napja elmúlt. Idén már nem
lesz több szalmabálán alvás és mozizás, színes vár alatti fűben hentergés, sőt
talán éjjeli fürdőzés sem a csillagos ég alatt vagy halkan elsuttogott bájoló.
Ez mind <b>Gombaszög</b> volt, a negyedik az életemben, pedig alig töltöttem be a
huszadik életévem. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgtgkg-Q_Uq3YaVV5Q4Pp5XjAPidVm9R4_LReGvkEiuQBH2b5zB8oOUht8xkC-evCkUinCnTOvlZnk36amEHSHddzuiaEJURjVU576QjoKV9eA6ZBYX2uMmSN4Yn3qOpdUkhtgEebooTHQ/s1600/11779947_10153509947980742_5736761507480746424_o.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="426" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgtgkg-Q_Uq3YaVV5Q4Pp5XjAPidVm9R4_LReGvkEiuQBH2b5zB8oOUht8xkC-evCkUinCnTOvlZnk36amEHSHddzuiaEJURjVU576QjoKV9eA6ZBYX2uMmSN4Yn3qOpdUkhtgEebooTHQ/s640/11779947_10153509947980742_5736761507480746424_o.jpg" width="640" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU">2012-ben mikor még jócskán a gimnázium padjait koptattam, döntöttünk úgy
másodmagammal, hogy célba vesszük Krasznahorkát, és megpróbálunk elvegyülni az
egyetemisták közt. A projekt sikeres volt, és annyira jól sikerült a
beilleszkedés, hogy második évben már az irigyelt sztaff tagja lehettem.
Emlékszem még arra a mérhetetlen büszkeségre, ami átjárta az egész testem, hogy
a gépezet részévé válhattam. Hátborzongató, hogy abban az évben léptük meg az
<i>1000</i>-es látogatottsági álomhatárt, ami után azt gondoltuk, hogy feljebb talán
már nincs is. Csupán két év kellett hozzá, hogy ezt a számot megduplázzuk. Még
most is hihetetlen számomra, és félve gondolok arra, hogy ha ez sikerült, akkor
vajon jövőre mennyi lesz ez a szám. Bár, hogy őszinte legyek hiányzik a 2012-es
meghittség, mikor az idő szinte belassult, és képesek voltunk egész nap a napon
heverészve filozofálgatni, és csak úgy lenni a nagy gombaszögi térben, ahol
mindenki mindenkinek rokona, ismerőse, szegről végről régi szerelme. Ez a
meghittség szép lassan egy nagy színkavalkáddá alakult át, ahol mindenki 120
százalékon pörög, mert annyi a program, lehetőség, régi ismerős, hogy az iramot
máshogy nagyon nem is lehetne bírni. Ez is varázs, olyanféle, ami egy hétre
összesűríti a felvidéki fiatalság szeretetét és gondtalanságát a krasznahorkai
kempingbe és még többszörös hatványára is emeli azt. Mindenhol mosoly,
mindenhol nyugalom, apró zenélő szigetek, dolgos sztaffosok, és a
megállíthatatlan gépezet. Hátborzongató, hogy a legnagyobb növekedése ennek a
gombaszögi jelenségnek mind a szemem láttára ment végbe, pedig a sztaff
legfiatalabb tagjai közé tartozom. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgpj3GUk25DHlrpF649qG3TGHjdqAwPdFICM-hnyaxTukGebsnNhN-oMDgNiNTeCHOo0afy-kCJFmvcivDGqUANQ5Gle-dEkhhzhI5yUwpNT6Sg_PSkSBfWvJLG2v7SYJoYIfnnqEBR8fA/s1600/11741214_10153509949440742_6706229367566522770_o.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="396" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgpj3GUk25DHlrpF649qG3TGHjdqAwPdFICM-hnyaxTukGebsnNhN-oMDgNiNTeCHOo0afy-kCJFmvcivDGqUANQ5Gle-dEkhhzhI5yUwpNT6Sg_PSkSBfWvJLG2v7SYJoYIfnnqEBR8fA/s640/11741214_10153509949440742_6706229367566522770_o.jpg" width="640" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU">Elnézve az előző éveket, fogadni mertem volna, hogy jobb már nem lesz, és
én is beállok a sopánkodó nosztalgiaharcosok közé, hogy régen minden jobb és szebb
volt, sőt még a tej is olcsóbb volt. Tévednem kellett egy óriásit, mert idén
akárcsak az ízek egy jó whiskeyben az élmények, a tábor és én magam is,
összeértek. Elérkezett az idő, hogy a tábor és a lelkem között tökéletes lesz a
szimbiózis minden tekintetben. Már a hideg víz sem volt olyan hideg, a
felesleges gátlások is lehulltak rólam: otthon voltam. Frappáns volt az
aTempo.sk megnevezése miszerint <b>Gombaszög a szerelem nyara</b>. Szerintem ők maguk
sem sejtették mennyire fején találták a szöget ezzel a megnevezéssel, mert
ennyi boldog szerelmes párt már rég láttam egy helyen. Mindenhol ott voltak;
filmet hívtak elő, a placcon lustálkodtak, fogták egymás kezét a koncerteken
vagy épp a medencében pancsoltak. Ez az apró nüánsz is hozzájárult, hogy a
légkör bájosan bágyadt volt, amit aztán gyermek zsivaj zavart fel pár percre. Tökéletes
összhang, amiben az ember gond nélkül elmerülne az év 365 napján reggeltől
estig. Külön élmény volt politológus növendékként, hogy élőben találkozhattam
<i>Karel Schwarzenberg</i>gel, és a két órás kötetlen beszélgetés, amely a formális interjút
követte, csak hab volt a tortán. Kellemes meglepetés volt közvetlensége, amitől
olyan érzésem támadt, mintha a saját nagyapámmal töltöttem volna el egy
délutánt.</span></div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHg3kU3dLl3VSmCfMcXfq-UAyg1Xbb0tNCGiK5KYmOC1F9AfMEM26j95sUIJrv53wGhGoVyMnMKPy-rxdyrmUf-oEhV20qYTRvH6cKzvrBzAx_KWC6XGZjm9N4OGJmjFZsQuZlC-tyosQ/s1600/11728973_1094271143934437_1325013538790343141_o.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" height="426" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiHg3kU3dLl3VSmCfMcXfq-UAyg1Xbb0tNCGiK5KYmOC1F9AfMEM26j95sUIJrv53wGhGoVyMnMKPy-rxdyrmUf-oEhV20qYTRvH6cKzvrBzAx_KWC6XGZjm9N4OGJmjFZsQuZlC-tyosQ/s640/11728973_1094271143934437_1325013538790343141_o.jpg" width="640" /></a><br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU">Kikapva pár hangulatmorzsát, az én szememben így nézett ki az idei gombaszögi
csoda. Számomra csoda volt, mert olyan dolgokat tapasztalhattam meg, amelyekről
csak hírből hallottam, és nem gondoltam volna, hogy a való életben működhetnek.
Most viszont itt ülök a ventilátorral szemben, és magamon nevetek, hogy mért
ellenkeztem idáig ilyen makacsul, hogy megéljem ezeket a mozzanatokat. Biztos
ez is az ízek miatt lesz. Idén ennyi járt nekünk, nincs más dolgunk, mint várni
egy évet, és hagyni, hogy szívünket összemossa az eső. Közben azért lazán
vegyüljetek és lélegezzetek nagyokat. Egy év múlva találkozunk!<o:p></o:p></span></div>
Karin Høghttp://www.blogger.com/profile/17532452455671222637noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-465163477319050711.post-12614244558049921292014-10-16T11:17:00.000+02:002014-10-16T11:17:26.349+02:00Cici-selfie kálvária<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span lang="HU">Az idei év utolsó augusztusi
napja a internet kusza történelmébe már csak, mint „The Fappening” vonul
be. A történet egyszerű; adott egy biztonsági rés az Apple iCloud
szolgáltatásában, amely a szakértők szerint a hiba nagyságából adódóan
nevezhető akár alagútnak is, ehhez adódik egy leleményes hacker, és e kettő
találkozásának eredménye egy több mint kétszáz képet és párszáz cicit
tartalmazó fotóalbum. Ezzel pedig megszületett a világraszóló botrány meztelenkedő
világsztárokkal, szentbeszédekkel, és etikai kérdésekkel fűszerezve. <o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span lang="HU"><br /></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU">Természetesen pár kikandikáló melltől még nem dől össze a világ, főleg ha a
filmvásznon bukkan fel egy-egy pikánsabb jelenetben, de ha személyes célokra
szánt meztelen képek kerülnek elő egy felhőalapú tárhely mélyéről (sőt A-listás
sztárok képei!), akkor sokan inkább megbotránkoznak, vagy ellenkező esetben egy
keresőoldal segítségével maguk bizonyosodnak meg a képek valódiságáról és
„minőségéről”. Míg pedig az internet-huszárok mémgyártásba és azok megosztásába
kezdtek volna a cyber közösség másik zugában bűnösök után kutattak. Itt viszont
a felháborodott hangok nem mindenesetben egyeztek meg, és három teória is
született a vétkes vagy vétkesek kiléte felől. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU">Az első és legáltalánosabb vélemény szerint ki más is lehetne a bűnös, ha
nem maga a hacker, aki mások személyes adatait és tartalmait megkaparintva
érkezett még nyilvánosságra is hozni azokat. Egyértelműen nem egy etikus és
törvényes tett, amit valamilyen úton-módon büntetni kéne, de legalább egyszerű
polgárként értékeljük, hogy miként is lehet egy nagy multicég orra alá borsot
törni, és elegánsan még be is mutatni mellé. A lélekben tapsoló tömeg, amely e
hacker tett hírének hallatán talán még pár örömkönnyet is elmorzsolt, pedig mi
mást is gondolhatna, minthogy a cinkos egyszerűen maga a szolgáltatás, jobban
mondva annak készítői. A legtöbb szakember szerint egy óriási biztonsági résről
van szó, ami nem tudni mióta tátongott az iCloud oldalán. Az sem kizárt, hogy
az említett hackeren kívül, mások is hozzáfértek a felhasználok adataihoz, és
itt nem csak pikáns képek kiszivárgásáról lehetett szó, hanem olyan adatokról
is, melyek a nem megfelelő emberek birtokában súlyos károkat is okozhatnak. Az
már bizonyos, hogy az Apple egyhamar ezt az apró nüánszot nem felejti el. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU">Harmadik és egyben legnagyobb véleménytábor pedig nem is hibáztathatna
másokat, mint magukat a fényképek szereplőit, készítőit. Egyszerű az az
analógia, miszerint, ha eleve meg sem születtek volna ezek a képek, akkor az
egész botrány tárgytalan lenne. Való igaz képek híján, nem is lenne min
csámcsogni, de miért ne lehetne mindenkinek szíve joga, hogy készít e magáról
pucér képeket vagy sem. Ugyanúgy egy Oscar-díjas színésznő is kedveskedhet a
párjának pár pikáns képpel, akárcsak az évfolyamtársunk az egyetemen. Az
esetleges lebukás pedig mindkét hölgy számára kínos, csak egy színésznő
esetében az érdeklődők és ítélkezők népes csapata teszi a történetet még
érdekesebbé. Arról elmélkedni pedig,
hogy ilyen képek készítése jó-e vagy sem, felesleges. Ezt a döntést mindenki
maga hozza meg, és ezzel együtt a felelősséget is vállalni kell, még egy ilyen peches
helyzetben is. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-0wMO7jfjz6I/VD-L6cnsVDI/AAAAAAAAAlk/jB8tqpM6zBE/s1600/006.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-0wMO7jfjz6I/VD-L6cnsVDI/AAAAAAAAAlk/jB8tqpM6zBE/s1600/006.jpg" height="478" width="640" /></a></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU">Furcsa egy világot élünk mi tagadás. Egyesek emberek lefejezéséről készült
videókat tesznek közzé a világhálón, szörnyűbbnél szörnyűbb szex-videókat
találhatunk videóportálokon, ahol már lassan azt sem tudjuk igazán eldönteni,
hogy most egy aktust vagy épp egy megerőszakolást láttunk e, pár cicitől
viszont az egész nyugati világ megbolondul és egyszeribe a többség felcsap
erkölcscsősznek. Pedig egyszerű női testekről beszélünk, fedetlenül, úgy ahogy
azt a jó Isten megteremtette. Ennyire borzasztó látvány egy meztelen test, vagy
csak megszokásból nézünk ferde szemmel, ha ilyet látunk? Lehetséges, hogy csak
egy egyszerű hacker-támadásról van szó, de mégis úgy gondolom, egy olyan mélyen
belénk nevelt problémára mutatott rá akarva-akaratlanul, amelyet nem biztos,
hogy orvosolni tudunk, de legalább tudatosíthatjuk, hogy botrány és bűn a
szinonimája pár fedetlen kebelnek és testünk csupaszságának. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU"><i>Ez az írás megjelent az Alma Mater szeptemberi számában.</i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU"><br /></span></div>
Karin Høghttp://www.blogger.com/profile/17532452455671222637noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-465163477319050711.post-35075041382871524502014-03-12T16:12:00.000+01:002014-03-12T17:28:29.031+01:00Szavazni igenis kell!<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Százféle irányból
zúdítják ránk az információt, hogy bizony már csak pár nap és itt az elnökválasztás.
Pár ember számára feleslegesnek tűnhet ennyire „verni a kolompot”, ennek
ellenére fontosnak tartom, hogy én is hozzájáruljak a buzdításhoz, és blogomon
keresztül szeretném felhívni a figyelmet az esemény fontosságára. Sajnos
szükséges, mivel egyre kevesebben érzik át a szavazás súlyát és jelentőségét. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Szavazni fontos, mert ezzel fejezhetjük ki véleményünket, és szólhatunk bele a
körülöttünk zajló politikai eseményekbe, döntésekbe. Közhelynek tűnhet, de
valóban birtokunkban áll változtatni a jelenlegi helyzeten, vagy pedig
fenntartani azt. Feleslegesnek tartani saját szavazatunkat, mondván „úgysincs
súlya” nagy badarság. Minden egyes szavazat számít, melynek értéke nem csak
számokban mérhető. A szavazat igazi értéke abban rejlik, hogy véleményünket nem
csak egy kávéházi beszélgetés alkalmával adjuk a világ tudtára, hanem hivatalos
keretek közt is, és a legfontosabb, hogy meggyőződésből. Nem is egy komplikált
eljárásról van szó, nem kell több száz papírt kitölteni, kérvényt írni, napokat
utazni, mondhatjuk úgy is, hogy a szavazás lehetőségét tálcán kínálják nekünk.
A szavazóurnákhoz való eljutás nem tart tovább egy egyszerű szombati
bevásárlásnál vagy pedig kutyasétáltatásnál. Ezért álszentségnek tartom azt, ha
valaki azzal akarja mentegetni magát, hogy a szavazás igenis időigényes és
macerás dolog. Talán túl kényelmesek vagyunk, és lehet, hogy jelentéktelen
dolognak tartjuk az egészet, de mégis csak kötelességeink közé tartozik ez a
fajta megnyilvánulás is. Léteznek országok, ahol egyenesen kötelező a szavazás,
ezt a hozzáállást, nem tagadom, Szlovákiában is nagy örömmel fogadnám. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU"><b>Ébresztő emberek!
Rólunk és felettünk esnek a döntések, ne legyünk lusták karikázni vagy akárcsak
egy üres borítékot dobni az urnába (már azzal is többet teszünk). <o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Bárkire is adjuk
szavazatunkat, tegyük azt meggyőződésből, komolyan vessük össze a
lehetőségeket, és ne csak a szép plakátok és ígéretek alapján. Ne legyünk rest
utánajárni az egyes jelöltek eddigi életútjának, múltjának. Én bátran kijelentem,
így ország-világ előtt, ezzel is kifejezve támogatásomat (remélem a kedves
olvasó nem haragszik meg őszinteségemért), hogy idén <i><a href="http://bardosgyula.sk/" target="_blank">Bárdos Gyulá</a></i>ra szavazok. Nem
fűzök hozzá kommentárt, nem is akarok senkit rávenni vagy vezetni semmire. Örömmel
fogom a borítékot az urnába dobni, mert jó dolog olyan jelöltre szavazni, aki
komolyan meggyőzött. Jó érzés!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://scontent-a-vie.xx.fbcdn.net/hphotos-prn2/t1.0-9/1925262_597451773682682_271236504_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="280" src="https://scontent-a-vie.xx.fbcdn.net/hphotos-prn2/t1.0-9/1925262_597451773682682_271236504_n.jpg" width="640" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU"><b><br /></b></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU"><b>Tehát ne keressük
a kifogásokat, hanem kapjuk magunkhoz személyigazolványukat március 15-én, és
irány a szavazókörzetünk!<o:p></o:p></b></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU"><br /></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU"><b><span style="font-size: large;">Merjünk nagyok
lenni, és ne csak elméletileg! </span></b><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU"><b><span style="font-size: large;"><br /></span></b></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU"><b><span style="font-size: large;"><br /></span></b></span></div>
Karin Høghttp://www.blogger.com/profile/17532452455671222637noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-465163477319050711.post-20755173983907563392014-02-10T09:30:00.000+01:002014-02-10T09:30:03.918+01:00Két év margójára<div class="MsoNormal">
Február tizedike.
Két éve pontosan ezen a napon döntöttem úgy, hogy gondolataimat mondatokba
szedem<span style="color: red;">,<i> </i></span>és
blogot indítok. Akkor még nem is sejtettem, hogy ezzel a nappal mennyi új
lehetőség és élmény váltott belépőt az életembe és mindennapjaimba.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Visszatekintve az
első bejegyzésekre már a nevetés kapdos. A hibás helyesírás, a szinte teljesen
átláthatatlan gondolatmenet, és egy ki nem
forrott személyiség kusza igazságai a mai énem számára kicsit már idegenek (bár
a helyesírás azóta sem erősségem). Idegen, mert furcsa mód, akkor minden
teljesen egyértelműnek tűnt, mára viszont már mindenben
kételkedem, és inkább csendben maradok, nehogy féligazságok hagyják el számat
és billentyűzetemet. A kedves olvasó nehogy félreértsen, hallgatásom nem
gyávaságból fakad, puszta önkritikának és
egyfajta bölcs hallgatásnak nevezném inkább. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Blogolásom kezdetén,
mint talán minden ifjú titán, én is úgy véltem, hogy az én nézőpontom a
legjobb, legobjektívebb,<i> </i>vagy pedig más pozitív jelző szuperlatívuszának lehetőleg
négyzete. Néha szomorúság tölt el, mikor pár évvel később saját mondataimra
tekintve, egy mérhetetlenül naiv és okoskodó
személyt vélek felfedezni a sorok mögött, és be kell
látnom, hogy valamikor ez is én voltam. Bevallom,
sokszor csábított a törlés gomb adta lehetőség, eltörölni a földkerekség
színéről korábbi sedre és érzelmekkel manipulált bejegyzéseim utolsó pontját
is, de soha nem bírtam megnyomni, azt a fránya
gombot. Minden egyes bejegyzésem az énem egy része, melyet őszintén feltártam a
világ előtt. Viszont eltekintve az akkori bejegyzések gyenge pontjaitól, ez a
kis virtuális gondolattár egy felbecsülhetetlen értékű lenyomata
személyiségfejlődésemnek. Arról sem szabad elfeledkeznem, hogy mennyi
lehetőséget hozott számomra ez a blog, és mennyi fantasztikus emberrel
ismerkedhettem meg. Mérhetetlen nagy örömmel szolgál minden egyes dicséret,
amit a bloggal kapcsolatban kapok, és maga a tény is, hogy vannak, akik
felfigyeltek az írásaimra. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Bár tisztában
vagyok vele, hogy nem voltam az utóbbi pár hónapban példaértékű blogger, de
annak ellenére, hogy gondolataimat nem közvetítettem Felétek, sok dolog
megbotránkoztatott, túlságosan is. Rendszerint nem írtam meg kínom-bajom a nagy
indulat hevében, és mire már úgy ítéltem meg a
helyzetet, hogy elég hideg a fejem objektív közvetkeztetésekre, addigra már
dühöm tárgyának hírértéke is elég „langyos” lett.
Megígérhetem, hogy ezt a stratégiát már nem fogom követni, és inkább csak
kiírom magamból szépen idejében minden egyes
dühös kis gondolatom. Manapság a szlovákiai elnökválasztás, pontosabban a
külföldi szavazás lehetőségének nemléte borít ki. Furcsamód egy olyan
választásnál, ahol országunk elnökének személyéről szavazunk, aki Szlovákia
összes állampolgárát (az aktuális tartózkodási helyétől
függetlenül) képviseli nemzetközi szinten, a külföldi szavazás
lehetetlen. Nem látom okát, hogy egy külföldön tanuló,<i> </i>vagy dolgozó szlovák állampolgár
miért ne tehetné le voksát egy nagykövetségen, és miért van ilyen érthetetlen
módon diszkriminálva. Kétlem, hogy erre létezne értelmes és kielégítő válasz.
Abszurdisztán, ahogy lakótársnőm mondaná. Bárcsak ennyi lenne, ami a csőrömet
bökné, de erre majd még visszatérek egy következő bejegyzésben.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Egyelőre élvezem
azt a kevés szabadságot, amit sikerült kerítenem magamnak, és próbálok kicsit
összerázódni egy nehéz időszak után. Tudom,<i> </i>nincs kifogás, blogolni muszáj!
A továbbiakban ezt próbálom majd szigorúbban betartani. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU"><br /></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Zárásképpen
szeretném megköszönni mindenegyes olvasómnak, hogy olvassák a blogot. Óriási
ölelés jár pedig azoknak, akik már a kezdetek óta nyomon követik írásaimat, és
egyúttal szeretném üdvözölni az új olvasókat, akik csak nemrég bukkantak az Azt
beszélik-re. A hozzászólásokat ezután is nagy örömmel várom (éri gonosznak is
lenni, a fejlődés szempontjából elengedhetetlen a kritika is). </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU" style="font-family: Wingdings; mso-ansi-language: HU; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-char-type: symbol; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin; mso-symbol-font-family: Wingdings;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiaqZrsxvXGXfwdHiuMqDi0XKT1XF1nHdvQCpFBhyphenhyphenfxVVWo8R3H3nXYOR-zB3DdEyeiPzdXe4IRDqWOzvqDaSJDTU_uPbcIDuNSozcqNfVfhkXobXSg7P99fTOK8L35PsW5J47_Vx8rjzI/s1600/tumblr_mlfexsF4G11r22el5o1_500.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiaqZrsxvXGXfwdHiuMqDi0XKT1XF1nHdvQCpFBhyphenhyphenfxVVWo8R3H3nXYOR-zB3DdEyeiPzdXe4IRDqWOzvqDaSJDTU_uPbcIDuNSozcqNfVfhkXobXSg7P99fTOK8L35PsW5J47_Vx8rjzI/s1600/tumblr_mlfexsF4G11r22el5o1_500.jpg" height="320" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU" style="font-family: Wingdings; mso-ansi-language: HU; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-char-type: symbol; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin; mso-symbol-font-family: Wingdings;"><span lang="HU" style="font-family: 'Times New Roman';"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU" style="font-family: Wingdings; mso-ansi-language: HU; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-char-type: symbol; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin; mso-symbol-font-family: Wingdings;"><span lang="HU" style="font-family: 'Times New Roman';"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU" style="font-family: Wingdings; mso-ansi-language: HU; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-char-type: symbol; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin; mso-symbol-font-family: Wingdings;"><span lang="HU" style="font-family: 'Times New Roman';"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU" style="font-family: Wingdings; mso-ansi-language: HU; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-char-type: symbol; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin; mso-symbol-font-family: Wingdings;"><span lang="HU" style="font-family: 'Times New Roman';"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU" style="font-family: Wingdings; mso-ansi-language: HU; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-char-type: symbol; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin; mso-symbol-font-family: Wingdings;"><span lang="HU" style="font-family: 'Times New Roman';"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU" style="font-family: Wingdings; mso-ansi-language: HU; mso-ascii-font-family: Calibri; mso-ascii-theme-font: minor-latin; mso-char-type: symbol; mso-hansi-font-family: Calibri; mso-hansi-theme-font: minor-latin; mso-symbol-font-family: Wingdings;"><span lang="HU" style="font-family: 'Times New Roman';"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<u><b><span lang="HU">Ezzel pedig el is fújtam a két kis gyertyák a képzeletbeli blogos tortámon! </span><span lang="HU" style="font-family: Wingdings;">J</span></b></u></div>
Karin Høghttp://www.blogger.com/profile/17532452455671222637noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-465163477319050711.post-58424483489020626542013-11-12T11:57:00.001+01:002014-10-16T11:20:03.988+02:00Csak a testemen át...<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU">Pornó. A tabutéma, amiről nem beszélünk, és
esetleg ha szóba kerül, halott bogárnak tettetjük magunkat. Mind hiába, hisz
mindenki tudja, miről van szó, jó páran rendszeres fogyasztók, és akadnak
olyanok is, akiket teljesen hidegen hagy még a létezése is. <i><o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU">Nem titok, hogy a
filmipar ezen becses ága nagyobb népszerűségnek örvend az erősebb nem körében,
de természetesen nem általánosíthatunk ilyen durván. Vagy mégis? Manapság, ha kommersz pornóról
esik szó, kapásból a félmeztelen villanyszerelők, kiéhezett háziasszonyok vagy
éppen nagy mellű szőke cicababák jutnak az ember eszébe… és egy „apróság”, ami
meg is magyarázza, hogy a nők miért nem lelik örömüket a felnőtt filmek
többségében. Ezeknek a filmeknek a központjában leginkább a férfi szükségletek
állnak. Egyszerű a képlet, a férfi mindig elnyeri méltó jutalmát, míg a nő
csupán tárgyként funkcionál, emellett szinte csak a férfi szemszöget prezentálja,
ahol a nő csupán arra való, hogy a férfi a lehető legjobban kielégüljön. Talán
a módszer mellékes is, de az sem ritka, hogy a gyengébbik nemet olykor-olykor megalázzák,
esetleg teljesen semmibe veszik.
Valószínűleg ezek a helyzetek is ösztökélő hatással voltak a nők egy
bizonyos rétegére, akik úgy döntöttek, hogy ha már az általánosságban vett
pornó inkább maszkulin orientáltságú, akkor miért ne lehetne feminista pornó
is. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU">De mi is az a feminista pornó? Létezik
egyáltalán, és ha igen, akkor miben más? Nehéz pontos definíciót adni erről a műfajról,
az az egy biztos, hogy nem újkeletű dologról van szó. Már a nyolcvanas évek
derekán létezett olyan produkciós iroda, amely azt tűzte ki célul, hogy olyan pornófilmeket
készítsen, amelyek a szexet női szemszögből szemlélik. Az akkori álláspont
szerint olyan pornót szerettek volna készíteni, amely egyrészt a nők vágyait is
közvetítik, másrészt pedig alkalmas legyen arra, hogy párok együtt nézhessék
ezeket. Abban az időben vitatott volt az is, hogy beszélhetünk-e egyáltalán
feminista pornográfiáról?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU"> Egyes vélemények szerint a megnevezés, vagyis a
szókapcsolat már önmagában ellentétet feltételez. Ennek oka pedig, hogy a
radikális feminizmus szerint a pornó a nő kizsákmányolása, kihasználása és
megalázása. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU">Talán ezért is kezdett inkább a female-friendly porn, vagyis a
nőbarát pornó elnevezés elterjedni. Mások szerint viszont teljesen helytálló a
terminológia, hiszen az hogy valaki feminista, még nem zárja ki azt, hogy
pornót, mégpedig számára szimpatikus pornót nézzen. Annak ellenére, hogy a
feminista pornó már rendelkezik egy kevés történelemmel, mégis csak az utóbbi
években kezdett népszerű lenni. Olyannyira, hogy például Svédországban már készült
állami pénzből finanszírozott felnőtt film nőknek, sőt mi több, már feminista
pornó díjak is léteznek. A svéd eset kapcsán többen is hangoztatták, hogy
tanulságos lenne a férfiaknak is, ha a nőbarát pornó segítségével kicsit más
szemszögből tekintenének magára a szexre. Sokan díjazzák azt ezekben a
filmekben, hogy sokkal érzelmesebb, és nem csak monoton gépies mozgásról van
szó, a női és egyben a férfi szereplők is sokkal természetesebbek. Nincsenek mű
cicik, se tizenöt centis platform cipőt. Egy-egy film megnézése után akár azt
is gondolhatjuk, hogy egy művészpornót láttunk, ezért is vitatott egyes
esetekben, hogy akkor most ez feminista vagy művészpornó-e? Az bizonyos, hogy
az első esetében megkülönböztető jegynek vehetjük, hogy a nőnek általában mindig
jó, és ezt nem művileg produkált, szinte már állatias nyögések és sikítások
jelzik. Továbbá sokkal természetesebb a testbeszéd, és úgy általában a film
hangulata. <o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU">Az bizonyos, hogy
a feminista pornó új dimenziókat is nyithat a pornózás keretein belül. Hiszen
míg a férfiak esetében, akik többségében vizuális típusok, könnyebb dolga van
egy rendezőnek, hogy „rátapintson” a lényegre, addig a nőknél egy kicsit
összetettebb rendszernek kell eleget tenni. Ezzel a nagy feladattal próbálkozik
megbirkózni a felnőtt filmek ezen ága. Hogy végül is milyen sikerrel, az már
csak a női nézőktől függ.<o:p></o:p></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Az írás megjelent az <a href="http://issuu.com/alma_mater/docs/almamater-2013-okt-web">Alma Mater</a> októberi számában.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU"><br /></span></div>
Karin Høghttp://www.blogger.com/profile/17532452455671222637noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-465163477319050711.post-4211034934117927922013-09-16T22:04:00.000+02:002013-09-17T10:11:26.632+02:00"Zűrzavaros jelenetsor, amit életnek hívunk."<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Egy óriási
változás van készülőben az életemben. Új iskola, új környezet, költözködés
otthonról és a természetes környezet elhagyása. A mai nappal a blog egy kicsit
más lendületet vesz és a néha szörnyen unalmas politika mellett egy másik
rubrikában a főiskola kezdésével kapcsolatos tapasztalataimat, élményeimet
fogom megosztani a kedves olvasóval. Terveim szerint lesz szó a
beilleszkedésről, nyelvtanulásról, a második otthon megteremtéséről, esetleg
még valami kajaféle is belekerülhet a levesbe. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Az első hét egy
kora reggeli vonatozással indult. Az idő kellemesen hátborzongató volt, de a
gyönyörű napfelkelte, a ködön táncoló napsugarak és két szívmelengető üzenet
kárpótolt. Jegyvétel, kibandukolás a peronra és a keserű búcsúzkodás. Pakkom
egy bőrönd, egy bőrkabát meg az elengedhetetlen laptop volt. Brünnben már vártak
az új lakótársaim és elkezdődhetett a nagy kipakolás, összerázódás. Még aznap
elintéztem a šalinkártyát, expressz módon lefényképezkedtem az állomáson
található fotókabinban és elnéztem a Tescóba is. Beszereztem egy kevés
gyümölcsöt, teát és szuper áron egy ágynemű szettet is. Nagy meglepetésemre az
itteni Tescónak hiperszuper menő lego szekciója van, ahol szinte minden fajta
speckó legót megtalálhatunk.</span><br />
<span lang="HU"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<a href="http://4.bp.blogspot.com/-BosvuF0B-Jw/UjdhyojZ5fI/AAAAAAAAAFQ/LjNjzU_8xmw/s1600/1229874_10200249616277113_1407121726_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="480" src="http://4.bp.blogspot.com/-BosvuF0B-Jw/UjdhyojZ5fI/AAAAAAAAAFQ/LjNjzU_8xmw/s640/1229874_10200249616277113_1407121726_n.jpg" width="640" /></a>Az ezután következő borozgatással egybekötött
beszélgetés majd pedig az esti vacsora (nakládaný hermelín rulez!) teljes
mértékben igazolta, hogy a lehető legjobb helyen vagyok. Az első itt töltött este nagyon kellemes volt,
hihetetlen jókat beszélgettünk és nevettünk. </div>
<div class="MsoNormal">
Másnap a kelés
kicsit nehezemre esett, és nagyjából úgy tízig húztam a lóbőrt. Ezután pedig
egy bögre tea társaságában gyönyörködtem a konyhai kilátásban.<br />
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU"></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-mI_3u8KqGA0/Ujdh_TTYWQI/AAAAAAAAAFY/HghboTavRDQ/s1600/1235550_10200252836397614_2001781035_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="480" src="http://2.bp.blogspot.com/-mI_3u8KqGA0/Ujdh_TTYWQI/AAAAAAAAAFY/HghboTavRDQ/s640/1235550_10200252836397614_2001781035_n.jpg" width="640" /></a>A nap első fele
nagyrészt pakolászgatással telt, délidőtájt egy szerény kis leves, aztán ismét
pakolás. Miután a szobatársnőm visszaért az óráiról, kicsit kinéztünk a
városba, elintéztük a cseh számunkat, én pedig irányba vettem a sulit, hogy az
orientációs hét keretében megismerkedjek a kar vezetőivel. A nagyjából egy órás
előadás után még vettem pár életfontos dolgot, mint fél kiló vaj és egy dínós
kulcstartó, és még egy király görkoris boltot is találtam. </div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-237Fly2B2wo/UjdiIBuO4XI/AAAAAAAAAFg/lIpF1PJW1AI/s1600/1234978_10200257103584291_1530060878_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="480" src="http://2.bp.blogspot.com/-237Fly2B2wo/UjdiIBuO4XI/AAAAAAAAAFg/lIpF1PJW1AI/s640/1234978_10200257103584291_1530060878_n.jpg" width="640" /></a>Ebben a percben pedig
a sylabusokat bújom, és elég ijesztőek, hogy őszinte legyek meg vagyok rettenve.
Holnap pedig már az első előadásom következik. </div>
Karin Høghttp://www.blogger.com/profile/17532452455671222637noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-465163477319050711.post-44691411057443330962013-08-27T14:27:00.000+02:002013-08-27T14:27:23.127+02:00A széles látókör mindenkinek jár!<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Rohanó
társadalmunk, amely őrült tempót diktál szinte minden szinten elvárja, hogy
tagja lépést tartson és mindig minden időben naprakész legyen. Természetesen ez
nem lehet másképp a fiatal értelmiségiek esetében sem. A tájékozottság már egy
alap elvárás, amivel már minden valamirevaló diáknak rendelkeznie kell. A gazdaság kvaterner szektora, vagyis
mondhatjuk úgy, hogy az információ ágazata létfontosságúvá vált, így annak
fogyasztása már követelménynek számít. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Erre a modern
világ számos lehetőséget ad, kezdve az újságoktól, a televízión keresztül
egészen az internetig. Szinte a csapból is a frissebbnél frissebb hírek
folynak, különböző szemszögekből, eltérő interpretációban. A fogyasztó feladata az, hogy ezeket aztán osztályozza
saját érdeklődési körei alapján, kiválassza szájízének a legmegfelelőbbet és ennek
tükrében elfogyassza az elé tálalt információ adagot. Az információs csatornák
közül talán az újságírás rendelkezik a legnagyobb hagyománnyal, emellett nagy
tömegek olvasnak újságot, vagy valamilyen internetes hírportált napi szinten.
Ennek hátulütője viszont egyértelműen az, hogy az újságok túlnyomó része
elkötelezett valamilyen politikai vagy gazdasági csoport iránt. Ezáltal a
leközölhető információk skálája szűkül és a közlési mód is már eleve
elrendeltett. Sajtó, mint olyan sok esetben a politika játékszerévé válik,
mivel van akkora ereje, hogy nagyobb csoportokat szólít és mozgat meg. Nem
kevés bértollnok is jelen van a színen, akik szinte semmilyen meggyőződés
nélkül csak pusztán a pénz által vezérelve megírnak bármit, ennek egy magasabb
szintje pedig a pártsajtó, ami a világ összes országában valamilyen formában
jelen van. Természetesen akadnak független vonalak is, viszont ezek túlélése
sokkal nehezebb és komplikáltabb. Ezek legkihasználtabb eszköze, maga az internetes,
vagyis a korlátlan virtuális tér, ahol az információk még egyszerűbben áramlanak,
még hozzá ingyen és bérmentve. Az internet megjelenésével és kihasználásával
teljesen új dimenziókba lépett talán maga az újságírás is. Mindenki teret kap,
és mindenki kifejtheti véleményét. A tér és a lehetőség adott, már csak le kell
ülni és gondolatainkat mondatokba szedve „kiposztolni“ a világnak. Ma egy blog
beindítása egyáltalán nem nagy tudomány, pár kattintás és máris megkapjuk saját
kis területünket, ahova saját kedvünk szerint választhatunk témát és magát az
írás stílusát is. A demokráció adta lehetőség, hogy hallassuk a hangunk, egy
ilyen blogon teljes mértékben érvényesül. Ezek a felületek pedig
elengedhetetlenek, ahhoz, hogy a dolgokat ne csak feketén és fehéren lássuk,
hanem mások véleményével bővítve egy komplexebb képet állítsunk össze
magunkban, egy adott témáról. Értelemszerűen a különböző meglátások begyűjtése
időigényes, de tegyük a kezünket a szívünkre, és valljuk be őszintén mennyi
időt is töltünk a közösségi oldalak hálójában, ahol nagyrészt csak bambán
kattogtatunk, lájkolunk és várunk a csodára, hogy valami érdekeset halásszunk
ki. Ez az idő szinte egy az egyben a látókörünk szélesítésére is
felhasználható, és ez a befektetés akár kamatosan is megtérül az idő múlásával.
<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Felvidéki viszonylatban
az Új Szó és pár heti lapon kívül a blogok frontja kezd megerősödni. Aki
naprakész szeretne lenni, az biztos, hogy rendelkezik pár blog címmel a
könyvjelzői között. A bloggerek, akiket az esetek többségében semmilyen béklyó
nem köt le, szabadabban kinyilváníthatják véleményüket, de természetesen nem
szabad megfeledkezni egy blog írásakor, hogy ez nem pöcegödör, ahová behányhatjuk
az összes szitkot és átkot. Az önkéntes „újságírók“ közül nagyon sokan minőségi
tartalmat gyártanak, amit illik ismerni és olvasni is. Csak hogy pár példával
is éljünk; a Felvidéken már szinte klasszikusnak számító Hírlapíró és a halál,
Szótlan Szemtanú blogja, Félvidék vagy esetleg egy nagyobb blogportál is a
Közbeszéd. Ezek tartalma naprakész, és szinte mindennemű témával foglalkozik,
ami számunkra, felvidéki magyarok számára, érdekes lehet és fontos. Kétélű
fegyverről lévén szó a blogos közlési forma is magában rejti annak a
lehetőségét, hogy ne csak „nemes“ célra használjuk. Ezért fontos, hogy jól és
bölcsen válasszunk, milyen írók mellé tesszük le voksainkat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">További fontos
pont az idegen nyelvek ismerete, ami által még tovább bővíthetjük olvasmányaink
tárát. Nem biztos, hogy a szlovák vagy angol sajtó egy és ugyanazon eseményre
ugyanúgy fog reagálni. Érdekes lehet látni, hogy a más kultúra és értékrendszer
mennyiben befolyásolja azt, hogy miként is tekintünk valamire. A mi specifikus
esetünkben az államnyelv ismerete mondhatni létfontosságú és hasznos is.
Szlovákiai magyarként elengedhetetlen, hogy jártasak legyünk egy kicsit a
szlovák sajtó, esetlegesen a szlovák blogok világában.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Ahogy a cikk
elején is taglaltam, alapelvárás a mai világba a tájékozottság, és az, hogy
legyen legalább egy két szavunk egyes témákhoz és egy minimális átlátásunk. A
témának nem kell feltétlen politikának lennie, számtalan témáról olvashatunk,
kultúra, zene, film, sport és minden mi szem szájnak ingere.<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Egyszóval olvasni,
és fogyasztani kell azt az információt, amit elénk tárnak. Ma már az a kifogás
sem érvényes, hogy nincs rá elég lehetőség, hiszen minimális utánajárással már
beleakadhatunk jó írásokba. Természetesen nem kell megragadni ezen az oldalon.
Odaát is várnak még emberekre, akik megosztják gondolataikat a néppel, és nincs
itt szó semmilyen feltűnési viszketegségről. Igény van arra, hogy véleményünket
közöljük és minél több embert megszólítsunk azzal. Pár gombnyomás és egy kis
bátorság szükséges csak, és persze fogalmazni sem árt tudni, de ebbe már bele
lehet tanulni. Kapjunk a lehetőségek és az információk után, hiszen ahogy Frei
Tamás is mondaná „A széles látókör mindenkinek jár!“<o:p></o:p></span></div>
Karin Høghttp://www.blogger.com/profile/17532452455671222637noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-465163477319050711.post-87225223296753295192013-08-01T13:18:00.000+02:002013-08-01T13:18:05.176+02:00A rossz ember filozófiája<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Örökös és kedvenc
kérdésem, amire úgy érzem, még egy jó ideig nem találom meg a választ, az a
rossz emberek lelkiismeretével kapcsolatos. Adott egy rossz ember, ami már
eleve nem egy pontos meghatározás, hiszen mitől rossz az ember és ez
tulajdonképpen miben is ez nyilvánul meg. Ha gonoszságról és rossz szándékról beszélünk,
akkor teljességgel relatív vizekre evezünk. Mi számít gonosz/rossz tettnek, és
mitől is az? Ha másokat bánt, sért vagy egyenesen megkárosít? Lehetünk rosszak
csak úgy magunknak vagy másra is ki kell hatnia cselekedetünk minden rezzenése?
És a nagy kérdés; Lehetünk rosszak úgy is, hogy tiszta elképzelések vezérelnek
bennünket, miközben a magunk után hagyott pusztulatot észre sem vesszük?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Hosszú órák
töprengése, hosszú beszélgetések a boros pohár mellett és csak részeredményekre
jutottunk. Valaki azt állítja, hogy hitvány cselekedet nem létezik, hiszen
mindig a saját javunkra döntünk, ami pedig nekünk jó az rossz már nem lehet
(maximum másnak).<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Lehet, tényleg
van abban valami, hogy részben rosszak vagyunk, és rossz szándék is vezérel
minket, ami legtöbbször (mindig) önös érdek. Legyen szó pénzről, vallásról vagy
éppen véleményről. Például gyilkolunk a meggyőződésünkért, az istenünkért,
olykor csalunk és átvágunk a pénzért, meg szerelemért. Mind azért, hogy mi
jobban érezzük magunkat. Mi legyünk elégedettek. Aztán esetenként megszólal a
vészcsengő, hogy hékás ez másokat bánt, másokat sért, nem lehet és felvillan a
piros lámpa. Van ilyen is, és olyan is, hogy a lámpa kiégett vagy csak éppen
nem volt senkinek kedve kicserélni az égőt. Olyankor kezdődnek a bajok. Ezt, ha
közvetlen környezetünkben műveljük talán annyi vonzata lesz, hogy nem sok
barátunk akad majd esetleg egy sem, és sokan ferde szemmel néznek majd ránk.
Aztán ha pár szinttel feljebb lépünk talán találunk magunknak pár igazi
"jóakarót" emellett akár cinkost is, akit nyugodtan nevezhetünk és
hiszünk barátunknak. Aztán ha elérünk a létra legmagasabb fokára akár már a
fejünket is akarhatják.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">A legrosszabb
legrosszabbja, pedig ha hitvány erőnket bajtársainkon "próbálgatjuk",
és sajátjaink ellen megyünk, mint mikor kést állítunk saját anyánk esetleg
gyermekünk hátába. Ezt látom most én kis vidékünkön, hogy mindenki a késeit
próbálgatja, de nem a jó ember(ek)en. Rossz felindulásból vagy csupán
ostobaságtól vezérelve, tudatosan verik szét, azt a keveset, ami még megmaradt
belőlünk és a méltóságunkból. Belső széthúzás ez, a legveszélyesebb, ami csak
létezik. Szörnyű belegondolni, de velejéig valós a baj. Baj, hogy az a maroknyi
kis magyarság itt nem tud őszinte lenni egymással. Baj, hogy köpünk a
sajátjainkra és alázzuk a másikat, míg fölöttünk a hullámok már nem is
csapkodnak, mert már ők is rajtunk röhögnek. Ostobaság, nagy luxus, de valakik művelik
ezt a "nemzet politikát" is, mondván/gondolván ez az egy és igaz út.
Kérdem, mi felé? Mikor már azon gondolkozom, hogy megéri-e egyáltalán ide
gyermeket szülni, ahol lassan már ilyen és olyan magyar közül lehet majd
választani, akkor talán tényleg nincs itt valami rendben. Szülőföldem,
szeretett városom, minden mi számít, és fontos ide köt, de közben egy teljesen
ellentétes erő innen taszít, és azt súgja, nem vagy itt jó helyen. Nem, mert
igaz "Egységben az erő!" meg milyen jó a nemzeti összetartás, de üres
frázisokon kívül mi mást tudunk még itt hangoztatni, ha cselekedeteink teljesen
mást mutatnak. Persze lehet, sarkítok, sőt biztos, mert ennek ellenére
fantasztikus emberek is lakják e vidéket, kik tesznek és dolgoznak azért, hogy
egységesen tegyünk magunkért, és ne féljünk bátran felvállalni, hogy igen is
magyarok vagyunk, és itt vagyunk. Itt vagyunk igaz, de hol az egység?</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /><span lang="HU"></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgibSyRB6DmVnMXEaVl-p6RqX_che-71kIJ9RO6oz0zbDE5Lv3BPcZAL3jyU5V-HNTFSl52fB1kEQCZpBkgENSX4dfST0l9aAttvcZetGjsfXyrJi0aHOqGrtNof2Mb0njRuLRIsnUL8OE/s1600/snow-white-and-the-seven-dwarfs-49.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgibSyRB6DmVnMXEaVl-p6RqX_che-71kIJ9RO6oz0zbDE5Lv3BPcZAL3jyU5V-HNTFSl52fB1kEQCZpBkgENSX4dfST0l9aAttvcZetGjsfXyrJi0aHOqGrtNof2Mb0njRuLRIsnUL8OE/s640/snow-white-and-the-seven-dwarfs-49.png" width="640" /></a></div>
<o:p></o:p><br />
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU"> </span>Felfogjuk
egyáltalán mi mindent veszíthetünk? Ha csak arra a furcsa érzésre gondolok,
mikor együtt énekeljük a himnuszt, mikor egy nyaralás alkalmával magyarokkal
találkozom, és érzem, nem vagyok egyedül. Nekem hiányozna, és szörnyen fájna,
ha ujjal mutogatnánk a másikra," mert ő ám ilyen magyar, nem olyan, mint
mi...!". Megmaradhatunk egyáltalán, ha már a sajátjaink sem elég jók?</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Sokan
beleállítják a kést a hátunkba, és a szörnyű az, hogy fel sem tűnik nekik, hogy
mekkora kárt okoznak. Egyik jó barátom szerint, a rossz szándék az esetek túl
nyomó részében butasággal párosodik, ettől lesz igazán veszélyes és ütős. Még
mindig nem tudom a választ, hol születik a rossz, az önmegsemmisítő gomb, de
sokan kutatják. Valaki azért, hogy elpusztítsa, valaki pedig, hogy megnyomja.
Furcsa lehet rossznak lenni.</div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU"><br /></span></div>
Karin Høghttp://www.blogger.com/profile/17532452455671222637noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-465163477319050711.post-56185665638134024012013-07-29T15:04:00.000+02:002013-07-29T15:10:49.458+02:00Gombaszög, az abbahagyhatatlan!<div class="MsoNormal">
<span lang="HU"><span style="font-family: inherit;">Ahogy azt már az
előző bejegyzésben ígértem az idei Gombaszög "saga" még nem
fejeződött be a blogon. Pontosan egy héttel és egy afterpartyval később, még
jobban kikörvonalazódott annak a hihetetlen hétnek minden egyes dimbes-dombos
porcikája. Ahogy elnézegettem pár blogger írásait ez ügyben, rájöttem, hogy
minden teljesen frenetikusan jó dolgot leírtak/megírtak/megemlítettek, szóval én,
mint az elkésett borravaló, az elnézéseteket kérem, ha másokat ismételnék
akarva-akaratlanul.<o:p></o:p></span></span><br />
<span lang="HU"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU"><span style="font-family: inherit;">Szóval hát
kezdeném a legnagyobb plusszal, amit egész biztosan már említettem és ez az egy
négyzetméterre eső kedves és értelmes emberek száma. Nem voltak buta beszédek,
se feleslegesen magas a hangerő. Mindenki elvolt békében és nyugalomban. Fűben
ülve, kávézgatva, énekelve. Egy óriási nyugalomszigete, ahol az ismeretlen is
ismerős és nem derogál bókolni sem. Így második alkalommal még mindig
elvarázsol a hely kötetlensége, hogy nem azon jár, az ember esze ki mit gondol
és hát, azért na, még is csak megszólnak. Mindenkihez le lehet ülni beszélgetni,
bárkihez, sőt talán az sem baj, ha az illető nevét 2-3 óra beszélgetés után sem
tudjuk, vagy csak véletlenül csípjük el egy odaülő ismeretlentől. Az egész
dolog varázsa pedig az, hogy az egy héttel későbbi afterpartyn ugyanezek az
idegenek, akik már nem ismeretlenek a nyakadba ugranak, megölelgetnek és puszit
nyomnak a homlokodra. A tábori élmények meg csak jönnek elő szinte, mint egy megállíthatatlan </span></span>cunami<span style="font-family: inherit;">. Már tudom miért is vártam ezt a tábort annyira. Ezért
a sok pozitív energiáért, ami az itt lévő emberekből árad. Lehet múlandó meg
lehet, hogy szelektálódik, de még így is egy rakat fantasztikus emberrel
találkozhattam, ami nagyon nagy ajándék.</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU"><span style="font-family: inherit;">A második nagy
plusz számomra a környezet volt. Pici falucska, Rozsnyó mellett egy ugyan
jelenleg nem fénykorát élő, de ennek ellenére gyönyörű vár árnyékában.
Madárcsicsergés és minden, ami egy nyugodt felhőtlen hét eltöltéséhez
szükséges. Az az eső néhanapján, pedig a szükséges rossz volt, ami igaz nem kellemes,
ha mindened elázik, de a felüdüléshez elengedhetetlen. Még a nap is másképp
süt, a szél is másképp fúj és az esték sem olyan ijesztőek. Nincsenek mumusok,
csak pár barátságos vad, akiket egy kevés rumbóval meg lehet szelídíteni.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-UlHSIM-1vKg/UfZn1LmON0I/AAAAAAAAADQ/C_x55LzhOLc/s1600/wordpress_DSC_1642.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="423" src="http://2.bp.blogspot.com/-UlHSIM-1vKg/UfZn1LmON0I/AAAAAAAAADQ/C_x55LzhOLc/s640/wordpress_DSC_1642.JPG" width="640" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU"><span style="font-family: inherit;">A harmadik nagy
szerelmem a sztaff. A csupa mosoly emberek csapata, akik bármit elintéztek,
bármit megoldottak és ezt az esetek 99,9%-ban mosollyal az arcukon tették. A
Médiasátor külön kiérdemelte a szívem csücske státuszt, az ott megforduló
összes emberkével együtt. Fantasztikus munkamorál, és a mindenkit megfélemlítő
Tokolosh. Szavakkal nem jellemezhető hipersebesség, mely konstansként szelte át
azt a kis házacskát, ahol a nagy csodák történtek.<o:p></o:p></span></span><br />
<span lang="HU"><span style="font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU"><span style="font-family: inherit;">Dobpergés.....az
utolsó és mindent elsöprő élmény pedig az Afterparty volt, amit a komáromi
JóMód csapatának köszönhetünk. Régen történt meg velem, hogy világossal
érkeztem volna haza, a "nem maradok sokáig, csak pár óra az egész"
kijelentés után. Már tudom, nagyot tévedtem, mikor azt hittem, hogy csak egy
pár órás este lesz. Jó beszélgetések, borozgatós vacsora, abszurd helyzetek,
Intim Szféra Illegál, a legelképesztőbb bókok és jelzők és az a furcsa érzés,
hogy a fenébe is már itthon vagyok és mért nem tarthatott ez az este legalább
42 óráig, miért nem mondtam el még ezt és ezt, meg ott talán igazán szebben és meggyőzőbben is mosolyoghattam volna, egyszóval a szép esték elengedhetelen volna-doboza. <o:p></o:p></span></span></div>
<span lang="HU" style="line-height: 115%;"><span style="font-family: inherit;">Ígérem, többet
már nem írok erről a fantasztikus hétről, mert egy idő után lehet, hogy unalmas
lenne, de nem bírtam ki. Még ha nehéz is, visszafogom magam, de ne várjatok
tőlem hatalmas teljesítményt, mert ez is csak maximum a következő táborig fog
kitartani. </span></span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: inherit;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiFBkjKwcnKlm1RlFRDWLtuWuIxzbJc5Pt6ESQvyFVieoofEBqkqCEECzcHkfsES0aZuT1SQSWoNW34uGQnYS35B4_ARuYsd7yYt5qMpegPQj6fb8tNW3xXU2zTyxx12jvHauJ83_CdlM4/s1600/562623_567955189920980_1117506776_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="426" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiFBkjKwcnKlm1RlFRDWLtuWuIxzbJc5Pt6ESQvyFVieoofEBqkqCEECzcHkfsES0aZuT1SQSWoNW34uGQnYS35B4_ARuYsd7yYt5qMpegPQj6fb8tNW3xXU2zTyxx12jvHauJ83_CdlM4/s640/562623_567955189920980_1117506776_n.jpg" width="640" /></a></span></div>
Karin Høghttp://www.blogger.com/profile/17532452455671222637noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-465163477319050711.post-51724792901989068432013-07-22T17:33:00.000+02:002013-07-29T15:33:16.679+02:00TÜneményem: GOMBASZÖG!<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Egy kiadós
tizenkét órás alvás után, igaz kábán, de belefogok, hogy megírjam az idei
gombaszöges élményeim. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Pár hónappal
ezelőtt érkezett egy felkérés, hogy lenne e kedvem idén a tábor médiasátrának
tagja lenni. Rövid gondolkozás után beadtam a derekam, és ugyan kicsit
aggódtam, hogy ebből akkor már buli nem lesz kellemesen csalódtam. Számomra
szörnyen érdekes volt belelátni az előkészületekbe és segíteni itt-ott, ahol
csak kellett. Írogatás, fordítgatás, futkározás néhanapján.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Szinte
villámgyorsasággal elérkezett az indulás napja és már úton is voltunk Krasznahorka
büszke vára felé. Az utazás frenetikus volt, abszurd viccek, bor, alvás, bor
végül pedig a kellemes érkezés a táborba. Furcsa érzés volt látni, hogy a
kezdetben üres tér, hogy formálódik táborra és ezt mind saját erőből a
"sztaffnak" köszönhetően. A sok "dzsúli" meg a derék legény
kitett magáért és a krasznahorkaváraljai kempinget 2 nap leforgása alatt
hamisíthatatlan Gombaszöggé varázsolta. Pakolás, sztaffgyűlések, és mosoly
minden mennyiségben igazi családias hangulat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Eközben a
médiasátor külön szekciója is belefogott a munkába és kialakította külön kis
kuckóját, ahol a nagy csodák történtek. Egy fantasztikus csapat része lehettem,
fantasztikus emberek között, ahol a nagy nyomás és stressz ellenére mindennapra
jutott egy óriási csomag kacagás és hülyéskedés. El sem hiszem így visszanézve,
hogy lehetett ennyi energiánk ilyen masszív és pöpec "kontent"
gyártására akár a hajnali órákban is. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">A mindennapos
pörgés igaz nagyon fárasztó volt, főleg ha nem alvással párosult. Ennek
eredménye talán csak az volt, hogy nem sok koncertre jutottunk el, és a
szórakozást inkább csak a médiasátor területére korlátoztuk. Lehet, picit
sajnálom, de ezek az esti beszélgetések és hülyülések bőven kárpótolnak. Másik
nagy szívfájdalmam, hogy minimális időre tudtam csak találkozni azokkal a
barátaimmal, akik civil táborozók voltak, a kontent gyártás és az
előközvetítések között nem sok ideje van az emberfiának kiszakadni és eltűnni
egy picit. Sokan kérdezték, hogy nem bánom e, hogy a buli része kimaradt és
csak a meló volt, de azt kell mondanom nem. Ha ismét döntenem kéne, ugyanígy
döntenék és remélem, hogy jövőre is alkalmam nyílik, hogy a csapat tagja
legyek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Nem szabad arról
sem megfeledkeznem, hogy nagyon sok érdekes emberrel ismerkedhettem meg, többek
közt a blogolás nagyágyúival és apró kis hercegekkel is. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Nagyon nagy köszönettel
tartozom sok embernek, hogy befogadtatok és a család részének érezhetem magam,
hogy érezhettem a törődést, hogy nagyon sok idősebb bátyám lett. Köszönöm a sok
bókot, ölelést, segítséget és kedves szót. Igazán jól esett, hogy vannak, akik
felfigyeltek rám blogolás téren és bíztatnak. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="HU">Azt hittem, hogy
a tavalyit nem tudja überelni az idei, részben sikerült részben nem. Teljesen
más dolgok foglalkoztattak még egy éve és más "beosztásban" érkeztem
az idén. Talán a legszörnyűbb az egészben, hogy ismét egy évet kell várni, hogy
beköszöntsön ez az egy hét csoda.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
Mindenkit puszilok és ölelek! TÜ!<o:p></o:p></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjSV5Jc8wCkHRc1Ctnz4XIjKAB4J1fAJNvWXn5KPYv_aSE0aFRUIiMQkLqEdGrKgWpi_fYRYmXBgZ_zXmwkjyrWwxnUjELhzV4wyU9MvvLZeOWFgPa-QDtlm30ANo0uus1V4fSf5qtIW6U/s1600/gomba1.PNG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjSV5Jc8wCkHRc1Ctnz4XIjKAB4J1fAJNvWXn5KPYv_aSE0aFRUIiMQkLqEdGrKgWpi_fYRYmXBgZ_zXmwkjyrWwxnUjELhzV4wyU9MvvLZeOWFgPa-QDtlm30ANo0uus1V4fSf5qtIW6U/s1600/gomba1.PNG" /></a></div>
u.i. Ez még csak zsenge ízelítő, a java csak ezután jön.<br />
<br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
Karin Høghttp://www.blogger.com/profile/17532452455671222637noreply@blogger.com2Krásnohorské Podhradie, Slovensko48.651056957447878 20.59936523437548.609101457447878 20.518684234375 48.693012457447878 20.680046234375tag:blogger.com,1999:blog-465163477319050711.post-34102293901985678372013-07-03T08:08:00.000+02:002013-07-23T08:47:20.879+02:00A két színŐszintének kell lennem veled Kedves olvasó. Megragadtam félúton és kisebb blog krízisben szenvedek. Szinte naponta eszembe jutnak újabb és újabb témák, amelyekről szívesen írnék, de végül mindet lesöpröm az asztalról és inkább holnapra hagyok mindent. Elgondolkoztam azon, hogy ennek igazából mi is a valós oka. Sok minden történt velem az elmúlt másfél-két hónapban, nevezhetjük ezt akár egyfajta fordulópontnak is. Minden, amit már jól ismerek egy perc alatt jelentéktelenné vált, és egy teljesen új időszak köszönt be az életembe. Új környezet, új emberek és kihívások. Tudom nem egy személyes blogot írok, de mivel a saját véleményemet osztom meg ezen a virtuális platformon így fontosnak tartom, hogy kicsit másféleképpen is megosszam a gondolataimat. Be kell vallanom, félek. Félek attól, hogy nem leszek elég jó. Egy furcsa déja vu érzés kering körülöttem, mert szinte hajszálra pontosan ugyanígy kételkedtem és még a mai napig is kételkedem abban, hogy elég jó vagyok e a blogolásban és úgy globálisan mindenben. Igen azt is tudom, hogy ezt barátnős berkekben önbizalomhiánynak nevezik, de az én személyes véleményem szerint ez talán nem is lényeges.<br />
<br />
Lehet önbizalomhiány, én viszont inkább úgy fogalmaznék, hogy ebben a világban mindig a legjobbnak kell lenned. A legjobbnak, mert egy apró hiba is elég ahhoz, hogy kikezdjenek és megsemmisítsenek. Talán csak én látom ilyen tragikusan a dolgokat, de sajnos a tapasztalat beszél belőlem. Az érme másik oldala pedig az, hogy ez a drukk szépen lassan felőrli az embert... a folyamatos bizonyítási kényszer nagy pusztításra képes, még egy tini életében is. Ez még talán nem is akkora probléma, ilyennel több százan, sőt ezren küzdenek. Ez mind megoldható, és meg lehet tanulni kezelni, de ott egy másik nagy "gond", ami nem hagy nyugodni, ez pedig a környezet, amelyben élek. (és nem a közvetlen környezetemre, családomra, hanem erre a városra és erre az országra gondolok). Erre utal maga a "A két szín"is, ami a kétszínűség és a felszínesség. Két olyan emberi tulajdonság, amit nem vagyok képes hova tenni. Nem értem ez a két dolog minek is lehet a "gyermeke".<br />
<br />
Számomra felfoghatatlan és érthetetlen, de nem biztos, hogy minden arra lett teremtve, hogy megértsük, nem igaz? Ennek ellenére szinte napi szinten fejfájást okoz nekem, hogy ezekkel egyáltalán, hogy lehet ember képes a normális életre. Mert nem normális az, ha csak a felszín számit és az sem, ha két oldalra játszunk, és egyáltalán ebben az esetben tudjuk is melyik oldal az igaz? A legszomorúbb, hogy rajtam és pár barátomon kívül, nem veszem észre, hogy ez mást is bántana. Lehet nem is kéne ráparázni erre csak hagyni, hogy akár egy folyó hömpölyögjön saját kénye és kedve szerint.<br />
<br />
<br />
Szóval így ennek a nagy zagyvaságnak a végére érve azt kell konstatálnom. hogy nem tudom, hogyan leszek képes áthidalni ezt. Ott a temérdek ötlet, de nem tudom szavakba önteni, most nem. Lehetséges, hogy már holnap rendbejön a dolog és írok egy könyvet kitudja, de reálisnak látom azt is, hogy egy ideig félreteszem ezt az aktivitást.<br />
<br />
A kedves olvasónak pedig fantasztikus és kételymentes nyarat kívánok, esetleg ha kíváncsi arra, ki is az a hús-vér ember, aki ezeket a gondolatfoszlányokat pötyögteti, az megtalál a <a href="http://www.gombaszog.sk/program/">Gombaszögi Nyári Tábor</a> negyedik napján a Szlovákia Magyar Bloggertalálkozón.Karin Høghttp://www.blogger.com/profile/17532452455671222637noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-465163477319050711.post-16906612858957782712013-05-24T17:26:00.000+02:002013-08-20T18:35:46.477+02:00Irány a verebek után!Kicsit szomorú látni, hogy az utóbbi napokban, hetekben a felvidéki virtuális platformon nem igen lehetett másról olvasni, mint a nyáron megszervezésre kerülő két rendezvény, a Gombaszögi Nyári Tábor és a Martosi Szabadegyetem intergalaktikus harcáról szóló cikkeket, megjegyzéseket és "észrevételeket". Őszinte leszek. Számomra egy kicsit érthetetlen ez a nagy felhajtás és az a csomó "védőbeszéd", ami a hetekben megjelent. Olyan szintű negatív energia árad rendszerint ezekből az írásokból és főleg hozzászólásokból, amely egyáltalán nem tükrözi hűen egyik tábor szellemiségét sem. Mindenki volt fiatal, vagy épp fiatal éveit tapossa, mindenki szervezte már a nyarát szóval tegyük kezünket a szívünkre és valljuk be őszintén, nem ez lesz az első vagy az utolsó eset, hogy két nyári rendezvény üti egymást (de javítsatok ki, ha a Ti nyaratok összes bulija tökéletesen egymásba esik). Sajnos ez a nyár velejárója; a bőség zavara. Csupán döntést kell hozni, melyik akció szimpatikusabb nekünk és kész. Nem ez lenne életünk egyetlen nagy döntése.<br />
<br />
Személy szerint sajnálom, hogy ilyen szerencsétlenül esett az időpontválasztás, mert szívesen belestem volna mindkét helyre. Igazán kíváncsi vagyok arra, mi újat tud hozni ez a martosi kezdeményezés. Mivel egy teljesen friss, elsőéves rendezvényről lévén szó, csak Gombaszögről tudok egy csipetnyi kis ízelítővel szolgálni, azoknak a kedves olvasóknak, akik úgy döntenek idén Krasznahorka vára felé veszik az irányt július derekán.<br />
<br />
A tavaly nyár egyik csúcspontja volt számomra a tábor. Hogy őszinte legyek kicsit spontán és félve hoztam meg a döntést, hogy ellátogatok a táborba, hisz mégis csak kicsi gimnazista voltam még. Végül is a döntés megszületett, és azóta is áldom azt, hiszen ha akkor rosszul döntök nagyon sok szép élménytől fosztottam volna meg magam. A környezet, az ott lévő emberek és a programok biztosítják, hogy az ember a lehető legjobban kipihenje magát (ha fizikailag nem is, de pszichikailag mindenképp) így a nyár elején, vizsgaidőszak után. A jól megérdemelt kikapcsolódás mellett, még számtalan program kínál lehetőséget, hogy szellemileg üdék maradjunk és frissek. A közéleti, tudományos előadások mellett, idén a zenei vonal ismét erős lesz, a Quimbytől kezdve, ByeAlexen keresztül, egészen a Magashegyi Undergroundig számtalan káprázatos banda fogja szolgáltatni a zenei aláfestést minden este. Véleményem szerint, bárki, aki a szórakozáson kívül még egy kis fájdalommentes tanulást is be szeretne iktatni a nyarába, annak Gombaszögön helye.<br />
<br />
Remélem, mindenki jól dönt, és végül abba a táborba látogat el, ahova a legjobban húzza szíve. Engem egyértelműen Rozsnyó fele visz. Nem kell túlspilázni, és elvi kérdést csinálni a dologból. Hiszen a lényeg az, hogy jól érezzük magunkat és békében meglegyünk egymás mellett. Fantasztikus nyarat mindenkinek!<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
U.i.: Aki pedig célként Martost jelölte ki, várom az élménybeszámolót. :-)Karin Høghttp://www.blogger.com/profile/17532452455671222637noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-465163477319050711.post-8089244393804729022013-04-22T22:24:00.000+02:002013-08-20T18:35:31.700+02:00Jó polgár / Rossz polgárMit is jelent maga a polgár szó? Ha ennél a szónál felcsapjuk a Magyar értelmező kéziszótárt, több magyarázatot is találunk. Elsősorban történelmi szempontból a polgár a nagy francia forradalom idején az ún. harmadik rend vagy esetleg az ipari proletariátust kizsákmányoló uralkodó osztálynak, a hanyatló burzsoáziának a tagja. Rögtön ezután a polgár és állampolgár megnevezést ekvivalensnek tünteti fel, majd részben ezt megcáfolva a polgárt olyan állampolgárnak tekinti, aki művéltsége, (szak)tudása vagy tulajdona révén sorsát önállóan irányítani képes. Ez arra enged következtetni, hogy minden polgár állampolgár, de nem minden állampolgár polgár. Egész valószínű, hogy sok „polgártársunk“ talán nem is polgár, és sokak talán igazából nincsenek is tisztában azzal, hogy most ők akkor azok -e vagy sem? Lehetséges, hogy a kérdés, miszerint polgárnak nevezhető-e az a személy, aki nem képes önállóan irányítani sorsát már csak abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy szociális segély formájában az állam segítségére van rászorulva, egészen helyénvaló. Ezzel viszont alapjában véve nem is lenne gond, hiszen nem általánosíthatunk, és nem is nagyon tudhatjuk, ki miért is van rászorulva erre a segítségre. Másrészt mégis szemet szúr ennek a csoportnak egy alcsoportja, amely ennek ellenére csak a számára „kifizetődő” jogait tartja számon, és nem iparkodik azon, hogy ezt a fajta segítséget valamilyen úton viszonozza, például alapvető kötelességeinek elvégzésével. Ezek az emberek aztán azok, akik sok időt és energiát hajlandóak fektetni abba, hogy fenntartsák annak látszatát, hogy ők bizony jól élnek és bármit megtehetnek. Még ha a valóságban nem is sok mindent tettek le az asztalra. Pont ezekben a körökben találkozhatunk azzal a gőgös felfogássál, miszerint az állam értünk van, és nekünk csak várnunk kell a sült galambra, amely igaz, hogy téves, de sok fejben a helyes és követendő útként van elkönyvelve. Viszont ezek a fejek elfelejtik, hogy ez egy adok-kapok játék, vagyis annak kéne lennie. Igaz, nehéz e réteg képviselőinek felróni, hogy élvezik ezt a kiváltságos helyzetet, ahol a feladatot nem kell elvégezni, de a jutalom ugyanúgy illeti őket, mint azon társaikat, akik teljesítik kötelességüket. Lehet, hogy ahol ez a fajta tétlenség nincs szankcionálva, ostoba az, aki oda teszi a részét a közösbe. Lehet, nem is szabadna csodálkoznunk, mikor a környezetünkben is tapasztalhatjuk ezt a fajta hanyag stílust a közügyekkel szemben. Természetesen balgaság lenne azt gondolni, hogy ez csak a társadalom azon részére érvényes, akik valamilyen okból nem dolgoznak, vagy ha dolgoznak is, akkor is csak saját zsebre. Nagyon furcsa mostanság az emberek felfogása, míg teszem, azt az északi országokban tisztességes munkával lehet kiérdemelni a megbecsülést és csodálatot, addig nálunk nagyobb népszerűségnek örvendenek azok, akik annak ellenére, hogy tisztességtelen „munkával” és „furfanggal” jutnak hozzá a vagyonukhoz, mégis be tudják biztosítani maguknak a magasfokú jólétet és luxust, vagy legalábbis annak a látszatát. Érdemes elgondolkodni azon, hogy akkor valójában a mi társadalmunkban van-e kultúrája a derék munkának és eléggé jutalmazva van-e, vagy elég leragadni a felszínesség csalóka szintjén. Az ember mint olyan, szereti kimutatni a jelentőségét. Vannak, akik a munkájukban elért eredményeikkel tanúsítják, hogy fontosak, és vannak, akik a fűben parkolással akarják jelezni, ők is itt vannak. Nálunk zömében a második alternatíva igaz. Normális esetben, mikor valaki segítségre szorul, vagy nem egészen korrekt módon teremti meg a megélhetését, azt gondolná az ember, hogy inkább nem keresi azokat a helyzeteket, ahol feltűnést kelthet. Személy szerint úgy érzem, ez is megdől nálunk. Ez a felszínes réteg, amely magát a legnagyobb komolysággal polgárnak nevezi, az élet több helyszínén próbálja elnyerni a figyelmet valamilyen úton-módon. Találkozhatunk velük a parkolókban, ahol a nagy autóikkal villognak (miközben talán csak egy albérletben laknak) vagy esetleg orvosi rendelőkben és hivatalokban, ahol nyomdafestéket nem tűrő szavakkal pocskondiáznak bármit. Valahol nagyon nagy hiba történhetett, ha ez lenne a mi a polgárságunk, amely talán igazi értékekkel nem nagyon rendelkezik. Úgy érzem valahol elveszhetett a már szinte betegesen nagy felszínesség és a középszerűség dimenziója között. Sajnos ez nemcsak azokra igaz, akik a semmit próbálják selyempapírba csomagolni. Fel lehet ezt róni az eszeveszett konzumtársaságnak is, de talán az eltorzult önkép is sokban közrejátszik, mikor önnön valónkat csak valami mögé bújtatva – és lehetőleg valami drága mögött – tudjuk elképzelni. Szinte már betegesen a látszatra játszunk, és valahogy a munka a sok érdeklődés között eltűnik. Sokaknak nincs kapcsolatuk a munkával, és mindenféle piti furfangokkal tartják fenn magukat, és ez viszont ránk, az egészre nézve veszélyes. Viszont ha már a fogyasztói társadalom szóba került, tegyük a kezünket a szívünkre, és őszintén válaszoljunk: az az ember, akit a konzum vezérel, képes-e önállóan irányítani sorsát? A közöny és a felszínes értékek mellett háttérbe szoruló munkamorál elég nagy hézagot tud varázsolni társadalmunk már így is hézagos mivoltába.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
Magunkra vessünk, vagy magára vessen az, aki nem tesz a közért; vagy már a lorenzi elhidegülés előrehaladott stádiuma az, amibe bele kell nyugodnunk? Hol vannak jogaink határai, ha a jog nincs ellensúlyozva a kötelességgel? És hol az emberi lelkiismeret, ha többet ér egy márkás cipő az elvégzett munka utáni jó érzésnél? Továbbá mi az oka annak, hogy a teljesítmény és az igények nincsenek összhangban? Végül pedig visszatérve az első bekezdéshez, joggal állíthatja mindenki magáról, hogy polgár, vagy csak az előkelő hangzás az, ami miatt boldog-boldogtalan „úrnak” hiszi magát? Úri játék lenne csak az egész, vagy lelkiismeretes munka? Nehéz megmondani.<br />
<br />
<br />
<em>Ez az írás megjelent az <a href="https://www.facebook.com/almamater.dh">Alma Mater</a> áprilisi számában.</em>Karin Høghttp://www.blogger.com/profile/17532452455671222637noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-465163477319050711.post-77030261468669343502013-03-09T15:38:00.000+01:002013-06-12T12:16:00.951+02:00"Mindenkinek saját plázát..."Az egyik kedvelt bevásárlóközpont napokban tett közleménye elég nagy port kavart, mikor is egy igencsak gyenge, mondvacsinált okra hivatkozva elutasította a kisebbségben élő magyarság kérését. A kérés csupán annyi volt, hogy igazán örülnénk annak, ha ez az üzletlánc is áttérne a kétnyelvűségre, természetesen csak ott ahol indokolt. Az elutasító válaszra többen is reagáltak. A legnagyobb közösségi oldalon többen is jelezték, hogy nincsenek megelégedve ezzel a döntéssel, és ha máshogy nem megy, akkor egyszerűen nem fognak többet vásárolni az adott cég üzleteiben. Lehet, hogy tényleg csak ezzel lehet jobb belátásra bírni a vezetőket, ha a nem tetszésünket reális számokban látják? Elég valószínű, hogy a szép szónak már nincs is nagyon súlya, de az is megeshet, hogy nem fogunk hiányozni, Ezt csak az idő tudja megmutatni, meg persze a kitartás, hogy teszem azt eddigi szokásaink ellenére tényleg ne ott vásároljunk. Mindenesetre véleményen szerint ennek az esetnek pozitívuma is van, mégpedig az, hogy azért relatíve sokan vagyunk, akiknek nem mindegy, hogy hány nyelvű a felirat és az, hogy elvárjuk a tiszteletet, ha már a pénzünket elfogadják.<br/><br/>Végezetül pedig csak annyit, hogy az üzletlánc neve szándékosan nem lett megnevezve, mert lehet, hogy még belefojtanának a szuper olcsó tejükbe és ásványvizükbe, ami persze csak azért olyan olcsó, mert ők vannak olyan figyelmesek, hogy azt a "kevéske" pénzüket inkább a barátságos árak megőrzésére fordítják, mintsem kétnyelvű feliratokra, amivel lehet, hogy több vásárló szimpátiáját nyernék el. Hát ők tudják...Karin Høghttp://www.blogger.com/profile/17532452455671222637noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-465163477319050711.post-42791559936927690912013-02-23T17:13:00.000+01:002013-08-20T18:35:15.980+02:00A bosszantó triászNem egész fél éve kaptam kézhez a jogosítványomat és ez által betekintést nyertem az utakon uralkodó irgalmatlan állapotokba is. Egy éve, ha valaki azzal jött, hogy a volán mögül teljesen más képet kapok arról, hogy mi is valójában az amit "közlekedésnek" nevezünk és hogy sokan mennyire nem valók sofőrnek, csak hitetlenül bólogattam. Sajnos már az első autóiskolás utamon be kellett látnom mennyire igazuk volt. Egyre inkább azt érzem, hogy ebben a rendszerben semmilyen rend nem érvényesül, és lassan már csak úgy fogunk rá tekinteni, mint amit csak túl kell élni valahogy. Egyszerűen nem lehet elég óvatos az ember, és akármennyire is kiváló autóvezető, másvalaki fatális hibája miatt ugyanúgy ott hagyhatja a fogát, mint egy csapnivaló sofőr.<br />
<br />
Már az első utamon, ahol már "teljes értékű" vezetőként szálltam be az autóba annyi szabálytalankodó emberrel találkoztam, hogy két kezem sem lenne elég, hogy megszámoljam (pedig az út nem tartott tovább húsz percnél). A következőkben három jelenséget írnék le, amitől a hajam, nem hogy égnek áll, de ki is hullik azonnal.<br />
<br />
Az első és egyértelműen a szívem csücske, a bizonytalan kerékpárosok jelensége. Bizonyára sokan találkoztak már olyan biciklistával, aki kénye-kedvére változtatja útirányát és az igénybe vett út típusát. A járda-zebra-út hármas teljes mértékben kiszámíthatatlan és előreláthatatlan cseréi úgy vélem nem csak engem kergetnek az őrületbe és természetesen, ha az illető a biciklin az utak alá- és fölérendeltségét is figyelmen kívül hagyja, akkor már az embernek kedve lenne botot dobni a küllői közé. Mivel nem csak sofőrként, de elsősorban gyalogosként vagyok jelen a közlekedésben ezért "szerencsém" van a járdán művelt szlalomozásokat is figyelemmel kísérni, és nem kellemes. Talán érdemes lenne a kerékpárosokat is valamilyen úton-módon rávenni arra, hogy sajátítsák el a közlekedés szabályait és ezáltal elkerüljék annak a lehetőségét, hogy véletlenül a motorháztetőmön landoljanak, ahogy az már egy szerencsés úriembernek majdnem sikerült.<br />
<br />
A második az előzéssel kapcsolatos mindenfajta kellemetlenség, abból is a hátulról vagy szemből érkező leszorító előzési módszer a kedvencem, mikor már szinte a szántásig kitúrnak a saját sávodból. Itt az okok legtöbbször, hogy az illető nem eléggé érzi az autót vagy csak szimplán elszámolta magát és már nem tud időben visszasorolni. Persze az előzéshez elengedhetetlen a jó sok tapasztalat, de úgy vélem mindenképp megelőzhető az ilyen helyzet, például ha nem tolakodunk és megfelelően felmérjük a szembejövő forgalom intenzivitását. Eddigi kedvenc előzéssel kapcsolatos élményem, mikor saját szememmel volt szerencsém látni, hogy egy rosszul belátható kanyarban is gond nélkül meg lehet előzni egy csapásra négy autót. Hát valaki így tolja a dolgokat.<br />
<br />
A harmadik és egybe utolsó jelenség pedig az idegesítő "hátvéd", a második bőr, aki szeret szélvédett helyen utazni. Természetesen csak az első nagyobb fékezésig mikor is az ilyen hátvédnek elkélnek a nagyon gyors reflexek. Igazán idegesítő és nem utolsó sorban veszélyes egy ilyen "utassal" a hátunk mögött utazni.<br />
<br />
Ez lenne az én három kis kedvencem, amit szerény 1000 kilométeres pályafutásom alatt sikerült összeszednem. Kíváncsi vagyok, hogy a következő ezer milyen további "kellemes" meglepetést tartogat a számomra (egész biztosan elég sokat), addig is vezessetek óvatosan!<br />
<br />
<img alt="" class="aligncenter" height="750" src="http://25.media.tumblr.com/99f6342b8a90a5d7d1d7668cad9a6b33/tumblr_mio3mqDVss1qgaez5o1_500.jpg" width="500" />Karin Høghttp://www.blogger.com/profile/17532452455671222637noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-465163477319050711.post-16967816544213646472013-02-20T22:02:00.000+01:002013-08-20T18:34:34.864+02:00Hát nem tudunk viselkedni?!Káromkodás, provokáció, vérre menő viták, félmeztelen tinik... na meg persze a banális helyesírási hibák, ez mind a modern virtuális életünk hi-tech hozadéka. Míg gyermekkorunkban egy- egy keresetlen trágár szó elhintése után anyai fejbész jelezte a túlkapást, addig ma a facebook-on nincs aki rámutasson a faragatlanságunkra. Nagyobb a szánk, bátrabbak vagyunk, mert a számítógép mögött ülve névtelennek szinte már láthatatlannak érezzük magunkat és ostoba módon azt hisszük ez az "anonimitás" megvédhet minket a felelősségre vonás elöl. Még ha nem is megyünk el egészen a felelősségre vonásig csak a virtuális ujjlenyomatunkra pillantunk egy percre és gondolkozzunk el azon, ez lennék én a való életben is, és vajon e kép alapján mit gondolnak rólam a többiek kiknek nem volt lehetőségük még személyesen megismerni?<br />
<br />
Furcsa, hogy vannak emberek, akik a való életben visszahúzódó és konfliktust kerülő személynek tűnnek, aztán az ember rápillant az illető profiljára és heves kirohanásokat, gyönyörű anyázásokat lát. Felmerül a kérdés, hogy most akkor melyik is a valós én? Amit személyesen tapasztalunk, vagy amit virtuálisan látunk? Tényleg ennyit jelentene az általunk létezőnek vélt anonimitás hatalma? Biztos már többünkkel előfordult, hogy valakiből egy szempillantás alatt kiábrándult egy primitív profil miatt, még egy kellemes személyes találkozás és első benyomás ellenére is.<br />
<br />
Szóval akkor miért nem tudunk rendesen viselkedni? Csak, azért mert nincs, aki megmondja, h "édes fiam ezt már komolyan nem kéne!" Vagy, mert nem ugranak elő fenyegető ablakok, hogy a hozzászólásunk túl nagy százalékban tartalmaz káromkodást? Egy folytonos regulációra van szüksége a közösségi oldalak felhasználójának?<br />
<br />
Főleg vitáknál, hozzászólásoknál vehető észre mennyire tirpák tud lenni az ember az interneten, és egy néhányan mennyire nem tudják saját véleményüket tényekkel alátámasztani. Ha az illető képtelen intelligens úton meggyőzni a másikat marad a primitív módszer ...jól odaszólok, lehetőleg jó szaftosat mire a másik inkább hagyja is az egészet a fenébe, amiből az "agresszor" arra asszociál, hogy a vitából ő jött ki nyertesen. Ahogy látom, ezeket a vitákat már tényleg csak annyit tudok remélni, hogy ennél rosszabb már igazán nem lehet, de a netes vitakultúra hovatovább egyre rosszabb minőséget mutat.<br />
<br />
Már talán abban a korban élünk, ahol igaz, hogy "Madarat tolláról, embert a facebook profiljáról." A virtuális énünk, szinte már a portfóliónk, az az "5 perc", ahol be kell mutatkoznunk és a legjobb formánkat hoznunk és nem a bugyinkat mutogatnunk. Tanuljunk meg viselkedni nem csak otthon, de az interneten is. Csak mert kényelmes székben ülünk és nem lát minket senki még nem kell faragatlannak vagy könnyűvérűnek lenni, Ha meg ilyen az igazi énünk bátran vállaljuk fel a "való világban" is. Ne like-ok, meg comment-ek mögé rejtőzzünk! Viszont ha csak kicsit (nagyon) elkapattuk magunkat még nincs késő "normalizálni" a dolgokat... igaz, ami már fenn van a neten az már ott is marad, de attól még nincs késő változtatni a dolgokon és jól viselkedni az élet összes területén facebook-on innen, twitteren túl...<br />
<div style="text-align: center;">
</div>
Karin Høghttp://www.blogger.com/profile/17532452455671222637noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-465163477319050711.post-68247209518376192682013-01-13T11:26:00.000+01:002013-08-20T18:32:56.652+02:002013 - Az öreg "bácsik" éveÉrdekes időszakot élünk, de egyáltalán nem meglepőt. Annak ellenére, hogy Szlovákia bátran hirdeti jogállamiságát úton útfélen bebizonyítja, hogy 20 év nem elég ahhoz, hogy ebben az országban már végre minden a helyére kerüljön, ahogy az egy jogállamhoz illik.<br />
<br />
Az utóbbi hetek történései után, miután már végre a vaknak is világos lehet, hogy a mi "drága" öreg bácsink egy bábu gyönyörű vörös nyakkendővel a nyaka köré tekerve és már végre többen idejét látták annak, hogy valamilyen formában hallassák hangjukat. Több blogon megjelentek írások ahol Szlovákiában, ill. külföldön élő szlovák emberek (többségében fiatalok) írják meg azt, mekkora szégyen számukra, hogy ebben az országban élnek vagy születtek. Szégyellik, hiszen lassacskán az ország már teljes pompájában vörösleni fog, olyan csúsztatások kerülnek napvilágra, amelyek már csak a teljesen apolitikus polgárt hagyják hidegen, főügyészünk még mindig nincs, és ahogy a dolgok alakulnak egy ideig nem is lesz. Szégyen, de igaz és elszomorító is valamilyen szinten, bár lehet, hogy ez magában hordozhatja annak a reményét, hogy a következő választásoknál, talán a polgárok jobban átgondolják kire is adják le a voksukat. Sajnos nevetnem kell magamon és naivitásomon, mert ezzel hitegettem magamat a Smer főlényes győzelme előtt is. Ki tudja? Lehetséges, hogy lassan már eljutunk arra a pontra, ahol már nem az ún. "babky demokratky"-k fognak sorsunkról dönteni, ahol talán a jelen generációjának, a friss vérnek szavazatai többet érnek és nem az ingyen gulyás vagy koncertek függvényében dőlnek el.<br />
<br />
Nem hiszem, hogy ebben az évben az immár 20 éves Szlovákiácska kvalitatív fejlődést fog mutatni. Inkább csak tovább fog vegetálni ezen a fél demokrata szinten. Fontosabb választás nem lesz, így kevés az esély a változásra. Eltelt 20 év „önállóság”, amely véleményen szerint bebizonyította, hogy valahogy itt ez az állam vezetgetés nem nagyon megy, a kelet Svájca program sem jött össze, szóval talán ideje lenne gatyába rázni a dolgokat és nem csak azon gondolkozni miről lehet még a bőrt is ismét lehúzni, hogy lehet lehetetlenné tenni a "másképp" gondolkodók munkáját és főleg hogy lehet mindezt következmények nélkül tenni.<br />
<br />
Ez az év számomra egy vízválasztó év lesz, egy nehéz év. Csak remélni tudom, hogy talán a dolgok jobbra fordulnak, és nem kell többet azon szörnyülködni, hogy már megint milyen fórumon járatják le az országot, hogyan nem veszik figyelembe a polgárok érdekeit és, hogy miként veszik el az ember kedvét az itt éléstől.<br />
<br />
Remélem, hogy ez az év még a babonások számára is szerencsés, felhőtlen és boldogsággal teli lesz a körülmények és a sok mérgelődni való ellenére is. :)<br />
<br />
Karin Høghttp://www.blogger.com/profile/17532452455671222637noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-465163477319050711.post-66473135933934694972012-12-18T21:56:00.000+01:002013-08-20T18:32:27.528+02:00Multikulturalizmus itt és máskor...Multikulturalizmus. Az ideológia, amelynek nevében mecsetek épülnek Németországban, vagy éppen egy harmincas éveiben járó ember úgy dönt, 77 emberi élet kiontásával kívánja felhívni a figyelmet – véleménye szerint – annak totális kudarcára.<br />
<br />
Nem éppen egyszerű helyzet ez, mikor az Európai Föderáció megalakulása már itt kopog a szomszédban, és a xenofóbia még nem akar lemondani. A probléma valószínűleg éppen a fogalomzavarban rejlik. Sokan nincsenek tisztában a multikulturalizmus jelentésével, vagy pedig teljesen elutasítóak, s nem is akarnak semmilyen módon nyitni felé. Ami Kanadában eddig sikerrel működik, az nálunk még gyerekcipőben sem jár. Egyes rétegekben különösen erős a képzavar, és automatikusan arra asszociálnak, hogy a multikulturalizmus egyenlő a nemzeti sajátosságok földbe tiprásával, egyfajta homogén társadalmat kíván létrehozni. Ami természetesen nem igaz, hiszen az egész ideológia lényege a tolerancia, az együttműködés, békés együttélés és a nemzeti sajátosságok megtartása. Szó sincs asszimilációról vagy integrációról. Viszont az ésszerű mértékeket is szem előtt kell tartani. Hiszen elképzelhetetlen például, hogy egy német városban reggelenként a müezzin hangjára ébredjünk. Természetesen, mint mindennek, ennek is megvan a szépszámú ellenzője, akik talán pont ezek miatt az eltúlzott igények miatt a multikulturalizmus egészét elítélik. Volt, aki elég durva hangot adott nemtetszésének, méghozzá tömeggyilkosság formájában. A Breivik-ügy mellett pedig egyre többen mutatnak rá a gyarapodó neonáci csoportokra Németországban.<br />
<br />
Úgy érzem, hogy szlovákiai viszonylatban sok minden hiányzik még, ami felettébb szükséges lenne a multikulturalizmushoz, és annak alapját képezik: gondolok itt a toleranciára és a másság elfogadására. Nem csupán a szlovák-magyar viszonyra célzok – amely nem annyira szörnyű, mint ahogy azt sok helyen állítják –, hanem főleg a rasszizmusra, amely komoly problémákat okozhat. Erre egészen pozitív válasz lehetne a multikulturális nevelés bevezetése, amely elfogadásra nevelné, vagy inkább vezetné, az embereket. Az emberi természethez tartozik, hogy amit nem ismerünk, attól rendszerint félünk. Természetesen ha nyitottak vagyunk, ez a félelem egy idő után legyőzhető, viszont sokan leragadnak ebben a fázisban, és nem engednek belőle. Ez pedig később nagyon jó alapot nyújt a már előbb említett rasszista és soviniszta, esetleg nacionalista gondolatoknak, melyek értelemszerűen összeférhetetlenek a multikulturalizmus elképzeléseivel, hiszen ez utóbbi az eltérő kultúrák együttműködését hangoztatja. Számomra is meglepő volt, hogy hazai viszonylatban mennyien igyekeznek megteremteni a multikulturális nevelés alapjait. Több honlap foglalkozik ezzel a témával, és mi több, már olyan kiadványok is léteznek, amelyek segítséget nyújthatnak e téren: a fogalmak jelentésének fontosságára fókuszálnak, így próbálva elkerülni a felesleges konfliktusokat.<br />
<br />
Úgy vélem a multikulturalizációnak már egy olyan stádiumába léptünk, ahonnan nehéz a visszaút, hiszen ha Európa egészét nézzük, nem elhanyagolható a bevándorolt emberek száma, ráadásul az európai polgárok is ingáznak az egyes országok között, amely további keveredést eredményez. Talán nem is az európai európaival való keveredése a gond, hanem főleg a keletebbről és délről érkezők keverik meg a lapokat. A más vallás, az eltérő normák az európai ember számára akár devianciát is jelenthetnek. Az eltérések negatív megítélésében pedig szerepet játszhat az etnocentrizmus is. Az bizonyos, hogy nehéz elérni azt a fajta egyensúlyt, ahol a különbségek a konformizmus, esetleg nonkonformizmus határain belül maradnak, és nem csúsznak át devianciába. Kulcsfontosságú az is, hogy mennyit követelnek, és hogy mennyit engednek. Nyilvánvaló, hogy a multikulturalizmushoz nem lehet vaskalaposan hozzáállni, de nem biztos, hogy a túlzott engedékenység kifizetődő. Ezért elengedhetetlen lenne a határok pontos meghatározása.<br />
<br />
Ahogy már említettem, erős hátráltató erő lehet a xenofóbia is, amely nálunk olykor erős nacionalizmussal is párosul. Nem állítom, hogy a nacionalizmus a multikulturalizmussal összeférhetetlen, de nagymértékben gátolhatja azt, ha ezáltal elutasítóak leszünk más kultúrákkal, nemzetekkel szemben.<br />
<br />
Egyes vélemények szerint Szlovákiában már létezik egyfajta hagyományos multikulturális jelleg, hiszen a szlovák nemzet huzamosabb ideig volt magyar és német hatás alatt, amely meg is látszik. Továbbá a mai napig lényeges kisebbséggel rendelkezik, és valahol itt jövünk mi a képbe. Úgy érzem, számunkra is fontos lenne, hogy Szlovákiában egy multikulturálisan toleráns generáció nőjön fel, amely nem az ellentétek kiélezésére épít, hanem épp ellenkezőleg, azok elsimítására. Adott a kérdés: multikulturális állam-e Szlovákia? Az biztos, hogy még nem, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne képes ezt a jelleget felvenni a későbbiekben. Egy barátságos közeg kiépítésével kéne kezdeni, ahol kölcsönösen tisztelik egymást a felek, és kölcsönösen tudják gazdagítani egymás kultúráját. A kétnyelvűség is egy ilyen apró gesztus, amellyel enyhíteni lehetne ezen a fagyos hangulaton, ami nálunk uralkodik. Nem látom akadályát annak, hogy a kétnyelvűség mindenhol, ahol indokolt, megjelenjen, ezzel is éreztetve a magyar emberrel, hogy számít. Ráadásul ezzel a más nemzetiségű embereknek sem okoznának kárt. Ami eddig jól működik, például Szlovéniában, az valami miatt nálunk nem és nem is akar, főleg a felsőbb körök elutasító és gáncsoskodó hozzáállása miatt. Vicces és egyben szomorú, hogy hazánkban angol és német feliratokat találunk úton-útfélen a turisták kényelme érdekében, ennek ellenére rólunk, otthoniakról valahogy mindig megfeledkeznek.<br />
<br />
Fontos tudni azt is, hogy mint ideológiai eszmének milyen fajtái vannak. Egyszóval az sem mindegy, hogy milyen multikulturalizmusról beszélünk. Míg a deskriptív, leíró kategória magát a multikulturalizmust tényként kezeli, egyfajta adottságnak, addig a kritikai megközelítés demokratikusabb kultúra kialakítását tartja szem előtt, a szolidaritást hirdeti, amely lehetővé teszi a különbségek megtartását, de kijelöl egy közös célt is. Emellett létezik a multikulturalizmus egy liberális modellje is, amely teljesen ki szeretné szorítani a nacionalizmust, emellett megtalálható benne a pozitív diszkrimináció, amely segítené az egyenlőség bevezetését. Bármelyik típus is lesz végül a domináns, fontos, hogy ésszerűen és nagyon megfontoltan legyen bevezetve ez az irányzat a köztudatba, hogy az intoleránsabb réteg ne támadásnak vegye, hanem egyfajta megoldásnak.<br />
<br />
Nem hiszem, hogy a multikulturalizmus, ahogy sokan gondolják, egy velejéig rossz dolog lenne, hiszen gondoljuk csak bele, hogy államalapító királyunk, István mire intette fiát: „Az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak”.<br />
<br />
<em>Ez az írás megjelent az <a href="https://www.facebook.com/almamater.dh?fref=ts">Alma Mater</a> decemberi számában.</em><br />
<br />
Karin Høghttp://www.blogger.com/profile/17532452455671222637noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-465163477319050711.post-23887863803473257622012-11-29T16:08:00.000+01:002013-06-12T12:16:00.921+02:00Razzia ide-odaAz utóbbi napok óriási szenzációja volt a Selye János Gimnázium igazgatójának Facebook-os kijelentése, miszerint razziát kér, egy komáromi buli rendezvényre, a Partytime-ra. Hát az igazgató kapott hideget-meleget, jó sok kritikát és pár megértő szót is.Sokan bírálták miszerint elrontja a kikapcsolódásra vágyó fiatalok szórakozását.<br/><br/>És itt jönne az én személyes véleményem a témához.Igen egy razzia elég durvának tűnhet abban az esetben ha valaki kiskorú és bizony fújna. Sokan azzal az érvvel jöttek, hogy ez így teljesen normális, hogy a fiatalok így szórakoznak. Attól még, hogy igaz bevett szokás attól még nem hiszem, hogy normális lenne a kiskorúak italozása. Igen mindenki csinálta ( többek közt én is ittam alkoholt míg kiskorú voltam), de attól még nem szabad elfelejteni, hogy ez törvénybe ütközik, továbbá azt is, hogy még nem nagykorú fiatalok járkálnak össze-vissza az éjszakában hajnalokig. Aki már járt ezen az ún. Partytime-on tisztában van vele, hogy itt nem csak fiatalokkal, gimnazistákkal és középiskolásokkal találkozik az ember. Számomra főleg az zavaró, hogy középkorú férfiak csorgatják a nyálukat tizenéves lánykákra, akik attól a pár felestől amelyet épp elpusztítottak, szabadon vonaglanak a táncparketten. Természetesen tisztelet a kivételnek, de most azzal érvelni, hogy mindenki volt fiatal nem jelenti azt, hogy az ilyen dolgokat el kell nézni és normálisnak kell titulálni. Arról pedig, hogy ki hibázik ( gondolok itt például a szülőkre) hosszan lehetne polemizálni.<br/><br/>Én komolyan megértem az igazgató lépéseit, ugyanúgy megértettem azt is, mikor gimibálok idején átment a szemközti vendéglátóipari egységbe, hogy kicsit körbenézzen kinél van felespohár ill. cigaretta. Aki meg iszik és kiskorú vállalja a felelősséget a szülővel együtt. Semmi kivetni valót nem látok abban, hogy az igazgató ilyen módszereket használ.<br/><br/>Igen, fiatalok, igen kikapcsolódásra vágynak és néha isznak is. Ismerjük ezt, de attól még nem normális. A törvény előtt egyértelműen nem.Karin Høghttp://www.blogger.com/profile/17532452455671222637noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-465163477319050711.post-11103395857128543522012-10-21T18:37:00.000+02:002013-08-20T18:31:35.210+02:00A család szerepe a 21.századbanÍgy a harmadik évezred kezdetén a család intézménye egy elég komoly válságba került, amelyet felfoghatunk erkölcsi válságnak vagy egy szabadabb aspektusban egyfajta megújulásnak vagy átalakulásnak is.<br />
<br />
Véleményem szerint korunk nagy problémája főleg az, hogy nehezen definiálható a család fogalma. Míg régen csak egy elfogadott formája volt a családnak, ahol a dolgok rendje és módja szerint a szülők házasságban éltek és így nevelték gyermeküket, addig a mai felfogásban a család megnevezésre már több variáció is megfelel. Ehhez mind hozzájárult többek közt a nők emancipációja, a válások nagyobb körben való elfogadása és természetesen a homoszexualitás is, amelyet szintén már egészen jól elfogad a nyugati társadalom. Úgy hiszem a család válsága főleg a fejlettebb társadalmakra jellemző, míg például az arab országokban a szigorú vallási törvények nem hagynak más lehetőséget csak az adott és elfogadott családszerkezet betartását. Ezzel szemben a fejlettebb társadalmakban már, ahol nem játszanak akkora szerepet a vallási és úgy általában véve a hagyományok, ott a polgár szabadabb kezet kap. Az utóbbi időszakban főleg azoknak a családoknak a száma nőtt meg, ahol a szülők nem kötnek házasságot, csak élettársi viszonyban vannak egymással. Ez felveti a kérdést, hogy ezeket a családokat vehetjük e családnak a szó szoros értelemben, hiszen jogi szempontból már egészen más súlya van egy házastársi és egy élettársi viszonynak. A mostani jogrendszernek köszönhetően az élettársi viszonyból született gyermekek neveléséről ugyanúgy mindkét szülő köteles gondoskodni, így legalább a szülő és gyermek kapcsolata valamilyen szinten tisztázva van. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy a házasság mindenképp tisztább jogi helyzeteket biztosít, viszont korunk nagy divatja lett az, hogy az emberek nem szeretik elkötelezni magukat ez által mindig fenntartva az egérutat és a kapcsolatból való kiugrás minél egyszerűbb és gyorsabb lehetőségét. Úgy hiszem, hogy ilyen szempontból nem éppen jó irányba halad a család intézménye, mivel annak nem kéne galambházként működnie inkább egy stabil pontként, főleg a gyermekek számára és az állandóságot kéne biztosítania. Továbbá kérdéses, hogy a csonka családok miképpen tudják biztosítani a család teljes értékű szerepét. Vannak esetek amikor jól működnek a csonka családok is és tovább tudják adni azokat az értékeket, amelyeket hivatott a család továbbadni, viszont előfordul az is, hogy ezt a feladatot egyáltalán nem képesek elvégezni.<br />
<br />
A család körüli találgatás talán legnagyobb kérdése a homoszexuális emberek családalapítási szándékaival van összefüggésben. Sokan ellenzik, mert egyszerűen a homoszexualitást egyfajta betegségnek tartják, vannak viszont akik elfogadják, de a gyermek nevelés jogát már nem adnák meg nekik. Én úgy vélekedem, hogy nem biztos, hogy ezt a lehetőséget teljes mértékben el kell vetni. Mennyi olyan család van, ahol annak ellenére, hogy heteroszexuális házaspárról van szó a gyermek szenved. Nem gondolom, hogy csak mert a szülők homoszexuálisak az már velejében rossz lenne. Gondoljunk csak bele, hogy egy esetleges örökbefogadásnál mennyit kell várni egy gyermekre és mennyi előkészülettel jár ez a folyamat. Ez úgy hiszem elég tanúbizonyság arra, hogy valaki mennyire vágyik arra a gyermekre és képes annak tisztességes felnevelésére. Természetesen vitás kérdés, sok tényező közrejátszik, mint például az egyház véleménye is, ennek ellenére úgy hiszem, hogy egyáltalán nem abszurd dolog. Az viszont biztos, hogy egy ilyen nemű változás alapjaiban változtatná meg a családról alkotott képünket.<br />
<br />
Úgy gondolom, hogy egy olyan időszakot élünk meg, amelyben a család, mint olyan egy nagyszabású átalakuláson megy keresztül, amelyet nem biztos, hogy el kell ítélni. Lehetséges, hogy szerkezetében megváltozik, de szerepében nem. A család szerepének mindig ugyanannak kell maradnia és szerintem ugyanaz is a mai napig. Viszont nem szabad elfelejteni Hérakleitosz szavait miszerint nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba, minden mozgásban van, és semmi sem marad változatlan. Ez alól a család sem kivétel, de talán a szerepében kéne meglelnünk a kivételt.<br />
<br />
Karin Høghttp://www.blogger.com/profile/17532452455671222637noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-465163477319050711.post-83967555896645060232012-10-19T18:16:00.000+02:002013-08-20T18:31:15.752+02:00Világmegváltás? …inkább holnap.Szeptember másodikát írtunk. Révkomárom, Švejk. Univerzumzáróbuli név alatt elbúcsúztunk remélhetőleg utolsó gimnazista nyarunktól. Az utolsó nyártól, ami után biztosra vehettük, hogy a megszokott intézmény falai között folytatjuk diák pályafutásunkat.<br />
<br />
Este 10 óra. Egy üveg bor, négy ember és a kérdés, ha mindennek vége mi lesz velünk tovább. Hová sodor minket a szél és mit várhatunk attól az istenadta széltől. Egészen valószínű, hogy az Alma Mater olvasóinak nagy része már réges régen átesett ezen a dilemmán. Lehet, hogy mosolyogva gondol vissza erre pontra vagy lehet, hogy éppenséggel szomorúsággal. Hát kedves olvasó, mi valahol ennek a nagy kérdésnek pont a közepe fele lehetünk.<br />
<br />
A beszélgetők felállása a következő. Volt egy idealistánk, egy szkeptikus gondolkodónk, egy tanácstalanunk és egy egészen közönyös figuránk. Ez a vegyes-vágott próbálkozott meg a nagy kérdés megválaszolásával.<br />
<br />
Először is az alapkérdések: Mit? És Hol?<br />
<br />
Aki már végigjárta a pályaválasztás rögös útját annak ezek a kérdések egészen biztosan ismerősek. Pár szerencsés kapásból rávágja, valaki körül tudja írni és valaki még csak tippelni sem mer. Asztalunk is ezekkel a kérdésekkel kezdte meg majd 4 órás eszmecseréjét az egyetemről. A négy személy közül az idealista persze kapásból rávágta „politológia...mi más?!“ Számára egyszerű kérdés, hisz átbújta már az összes weboldalat, amit talált kerek e Földön, beszerzett már, minden információt és nem is lát más opciót. Mire a gondolkodó, bölcs nyugalommal megtalálja a dolog Achilles-pontját „Elvégzed nem vitás, de mi lesz tovább, mit kezdesz a ropogós diplomáddal?“. Az idealista természetesen jó európaihoz méltón kivágta magát egy első hallásra észsszerű magyarázattal, de a kétség ott marad... tényleg mi lesz azzal a diplomával, egyenes út lenne a sikerhez és álláshoz? Ez az a kérdés, ami a többséget oly egyszerűen a kétségek mezejére zavar, az állandó ”megélhetési stressz”. Mi szeretnél lenni? Orvos. Szép hivatás életet menteni. De hisz kibeszél itt életmentésről, ez csak pénz. Puszta üzlet. Ma már a többség nem hivatást, inkább csak egy jól kereső állást keres, és ennél a pontnál teszi fel a szkeptikus kis gondolkodónk a nagy kérdést, ami a beszélgetés mozgató rugójává válik „Biztos, hogy egyetemet kell végeznem ahhoz, hogy hivatásom vagy állásom legyen?” A kis kompánia további 3 tagja csak néz, hisz a válasz egyértelmű. Hisz így van ez a nagykönyvben is, nem? Mindenki csak erről beszél anya, apa, a kémia tanár, a szomszéd néni. „ A diploma kedveském a mai világban nagyon fontos.” Fontos persze, meg talán szükséges is, de ott az a fránya talán, ami nem hagyja nyugodni az embert. Ennek ellenére a tanácstalan és közönyös barátunk számára ez egy tiszta sor, még ha nem is látnak egészen tisztán benne. A tanácstalan persze reagál is „ és mit kezdenék én diploma nélkül, hiszen gimnazista révén már csak nem megyek el szenet lapátolni?!”. Jó a meglátás, mivel az a kor amikor az érettséginek súlya volt, már rég tovaszállt és ballagáskor már senki sem kap kalapot és sétapálcát. Mára már az érettségi csak egy állomás azok számára, akik nem tanultak ki valamiféle szakmát vagy nem látták úgy jobbnak, hogy a tanulásból ennyi elég is lenne. Egy állomás, ami azzal ámít minket, hogy talán ez lesz életünk egyik legnehezebb dolga,de a Kedves olvasó valószínűleg már tudja, hogy parasztvakítás bizony az egész és ezek után már csak nehezebb feladatok várnak az emberre. Ha egyetemen folytatja, ha nem.<br />
<br />
A boros üveg tartalma lassan fogy, a zene tompán szól valahol a hátuk mögött, a ricsaj egyre erősödik, és csak jönnek és jönnek az emberek. A négy figura pedig még mindig az asztalnál ül és folytatja lassú, döcögős beszélgetését. Az idealista feldobja a kérdést „ na és mihez kezdenél diploma nélkül gondolkodó barátom, persze a Krisna völgy vár, de akkor is ez nevetséges…” Hát a szarkazmus néha fáj, de ezt a kérdezett arcán csak egy apró fintor jelzi. Kiderül, hogy ebben az esetben szó sincs Krisna völgyről vagy vándorlásról Perutól egészen Tibetig. Itt egyszerűbb a cél, még pedig tanítás. Gyermekek tanítása, amiben az illetőnek már van gyakorlata, de mégis lehet e tanítani tanári végzettség nélkül? Elég-e a jó szándék és tehetség az ilyesmihez? Hát kitudja… Ugyanezt a kérdést persze az idealista oda is veti, de választ hiába vár. „Hát akkor menj tanárnak mi sem egyszerűbb!” - jegyzi meg halkan a tanácstalan. „ Az egyetem csak korlátozások sora, agymosás, pusztán agymosás, ami teljesen kifordít magadból, megtanít arra, hogy fogadd el a mókuskereket, és hogy legyél csak a gépezet része…ide lelki felszabadulás kell, egy személyes anarchia!”. Hirtelen az asztal körül ülők azt sem tudják, hogy meghökkenjenek vagy nevessenek. Tényleg egy érettségi elegendő lenne egy „személyes anarchiához”? Hát kétséges, de ez is egy meglátás egy szempont. És mint minden másra ennek elfogadására is megtanítottak minket a jól neveltség nevében. Ennek ellenére mind a négyen az asztalnál nagyon jól tudják, hogy igenis szükséges a diploma bármit is mondanak, bármennyire is harcolnak ellene és erre pont közönyös barátunk mutatott rá. Ha valami érdemlegeset szeretnénk csinálni az életben, azért jó az a diploma és nem a papír miatt, hanem inkább a vele megszerzett tudás az, ami előre tud minket vinni. Az esetek nagy részében úgy sem azzal fogunk foglalkozni ami azon a papír fecnin van, a továbbtanulás pedig sohasem árt, hisz a jó pap is holtig tanul. Természetesen sok mindenki fejében már megfordult, hogy kicsit rebellis legyen és felrúgjon csapot-papot és elmenjen a Krisna völgybe, de hosszútávon nem biztos, hogy az ilyen kísérletezések kifizetődőek. Vannak helyek, ahol lehet, hogy szuperál ez is, de hogy ha rendezetten szeretnénk élni, dolgozni, tanulni be kell tartani a „játékszabályokat”. Ebbe az is talán beletartozik, hogy az oktatásügy nem tökéletes és ezen kívül még sok más sem, de elfogadjuk. Az egész csak egy nagy kompromisszum élet néven. Az este végére úgy a hajnali órákban persze mind a négyen megegyeztek abban, hogy egyetem lesz a vége, még a szkeptikus gondolkodó is belátta. A közömbös hallgató halkan még a végére azért megjegyezte, hogy ez bizony nagyon döcögős és hosszú volt.<br />
<br />
A bor elfogyott, az emberek pedig lassan hazaindultak, a négy kába barát pedig ismét ugyanott kötött ki ...a világmegváltás ma sem sikerült.<br />
<br />
(A történet egy valós beszélgetés alapján íródott, itt-ott kitoldva és némiképp lerövidítve. Az értelmes és értelmetlen dolgok tökéletes diszharmóniája.)<br />
<br />
A cikk megjelent az <a href="https://www.facebook.com/almamater.dh">Alma Mater</a> októberi számában.<br />
<br />
Karin Høghttp://www.blogger.com/profile/17532452455671222637noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-465163477319050711.post-10015143367689492332012-10-13T14:21:00.000+02:002013-06-12T12:16:00.912+02:00Szülőföld vagy a nagyvilág?Az elmúlt időszak talán egyik legaktuálisabb kérdése, főleg fiatalok és friss diplomások között. Menni vagy maradni?<br/><br/>Igazán nehéz kérdés, főleg ha az ember egy olyan pontra jut, hogy ezt meg is kell válaszolnia, mérlegelnie kell és döntenie. Ami legelőször szemet szúr az embernek az a lehetőségek végtelen sora és jobb fizetés. Ezek nem elhanyagolhatóak természetesen, de biztos, hogy ennyi elég? Az bizonyos, hogy gazdasági szempontból az, de már máskérdés, hogy további szempontokból az lenne e. Sajnos egyre többen döntenek úgy menniük kell vagy menni akarnak. Az egyén számára ez lehet megoldás, hiszen az esetek túlnyomó részében a megélhetés miatt kényszerül szülőföldje elhagyására és egy idegen országban kell megalapoznia életét. Ám ami még fontosabb, hogy ez milyen hatással van a nemzet egészére. Úgy vélem, mikor valaki elszánja magát arra, hogy itt hagyja otthonát, azt is számításba kell vennie, hogy ez milyen hatással lesz szülőföldjére és annak fejlődésére, hiszen be kell látnunk, hogy ha a munkaerő mind itt hagy minket, nem lesz aki ezt a térséget előre vigye, ezáltal a fejlődés is elmarad. Viszont, azt sem szabad elfelejteni, hogy ez nem azt, jelenti, hogy mind egy láncra vert kutya itt kell őrködnünk életünk végégig. Ki kell használnunk a szabad utazás lehetőségét, a külföldi képzések adta lehetőségeket, ezekkel mind élnünk kell. Az új, modern módszerek elsajátítása nagyon fontos és szükségszerű. Ám ilyenkor gondolnunk kéne arra is, hogy ezt a tudást ne egy idegen ország, hanem saját szülőföldünk javára fordítsuk. Ezért teljesen helyén való, hogy képezzük magunkat, ha más országban is. Mindenképpen fontos a hazatérés és az új módszerek itteni használata. Véleményem szerint ez egy járható út. Hiszen az sem megoldás, hogy bedugjuk a fejünket a homokba, mert be kell látnunk elég sok téren térségünk elmaradott nyugathoz képest, ezzel viszont nem azt mondom, hogy nyugat lenne az etalon, de vannak dolgok, amik nálunk még elég sok kívánnivalót hagynak maguk után. Gondolok itt egészségügyre, iskolaügyre, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Sajnos nemzetünkkel ez már a múltban is előfordult, hogy a nemzetünk értelmiségének mennie kellett, emigrálásra kényszerültek, tehetségüket pedig más országokban kamatoztatták.<br/><br/>Továbbá itt a következő probléma, hogy nemzetünk, hova tovább egyre jobban fogy. Ez egy óriási probléma melyet véleményem szerint orvosolni kéne mihamarabb. Amellett, hogy a nagyrész kivándorol, gyermekeiket idegen iskolákban tanítatják még ott a másik fél, akik már gyermeket sem vállalnak „karrierépítés” ürüggyel. Így lassacskán fogyunk. A külföldön élő családokban úgy vélem már nem akkora a magyarság érzet, hiszen többségében nem anyanyelvükön tanulnak ezek a magyar gyermekek, a kevert házasságokból született gyermekekről már nem is szólva, ahol még az is előfordulhat, hogy a gyermek egyáltalán nem tanul meg magyarul. A magyarság fogy és széled szét a világban. Ezért is gondolom, hogy fontos szülőföldünkön maradni vagy visszatérni, főleg mikor már családalapításra kerül a sor. Tisztában vagyok azzal, hogy nehéz, hiszen nem tökéletes a helyzet, de ugyanúgy máshol sem lesz az. Viszont a jövő magyar generációja legjobban csakis szülőföldjén tudja magába szívni a nemzettudatot, a kulturális örökséget, melyet nagyapáink hagytak ránk és a nemzethez való kötödést.<br/><br/>Ezek szellemében, ha valaki nekem szegezné ezt a kérdést a válaszom egyértelműen a szülőföld lenne.<br/><br/>(Elmélkedés; a szöveg témája a 2005/06-os tanév belső érettségi vizsga témáinak egyike volt, az írás maga az érettségire való felkészülés szellemében íródott.)Karin Høghttp://www.blogger.com/profile/17532452455671222637noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-465163477319050711.post-39330425218601404902012-09-15T19:17:00.000+02:002013-06-12T12:16:00.925+02:00Első szociológiai kutatásom<strong>Komárom negatív képe a „kulturáltabb“ szórakozás után vágyakozó fiatalok szemében</strong><br/><br/>Témám, vagyis a problémakör kiválasztásában nagy szerepet játszott, hogy ez a fajta probléma engem és közvetlen környezetemet, baráti körömet is érinti. Mivel előttem még senki sem foglakozott ezzel a kérdéssel, így nem volt lehetőségem irodalmi műre vagy korábbi kutatás adataira támaszkodni. Ez inkább megkönnyítette a dolgom, mivel így teljes mértékben magamra és a kutatásban megkérdezett alanyokra hagyatkozhattam és nem egy előre kitaposott ösvényen kellett csak könnyedén végig sétálnom.<br/><br/>Hipotézisem felállításában nagy segítségemre volt a több éves véleménycsere és vita baráti körömben, melyeknek alapja pontosan ez a problémakör volt. Miért vannak ilyen negatív véleménnyel az itt élő fiatalok a városban zajló kulturális életről? Miből fakadhat ez? Szerepet játszik e ez abban, hogy egyre többen egyetemi tanulmányaik után már nem térnek vissza ebbe a városba? Ezek mind azok a kérdések melyekre választ próbáltam keresni több kevesebb sikerrel, hisz több szempontot is vizsgálnom kellett, hogy végül egy kerek egész jöjjön létre ne csak foghíjas találgatás féligazságokkal.<br/><br/>Mivel olyan tematikát választottam, melyet nem lehet egy egyszerű kérdőívvel lezavarni, így értelemszerűen a kvalitatív módszerre esett a választásom, ezen belül is a mélyinterjúra. Ezenkívül régebbi beszélgetésekből is merítettem, melyek szintén felfoghatóak mélyinterjúként.<br/><br/>A megkérdezettek nagyjából mind egy korosztályból valóak, kamaszkoruk végén járó, már a pályaválasztással foglalkozó gimnazisták. Magához a témához is a pályaválasztáson és a jövőbéli terveken keresztül jutottunk el. Itt tűnt fel nekem, hogy a nagytöbbség már eleve az egyetem kiválasztásánál egy távolabbi pontot tűzött ki célként és a szakirányzat is túlnyomórészt olyan területeket céloz meg, melyekkel itt Komáromban nem lehet elhelyezkedni. A kérdésre pedig, hogy szeretnének e visszatérni és itt családot alapítani, szinte mindig nemleges válasz érkezett. Tovább boncolgatva a témát pedig előkerültek az okok is. Elsőként természetesen a nehéz elhelyezkedés, munkahelyek hiánya került szóba. Alanyaim elmondása szerint ezek is már azok az okok, melyek miatt negatívan tekintenek a városra és igazából magára a térségre is. Szerintük a diploma megszerzése után, minimális esélye van annak, hogy visszatérve egy elfogadható állást találjanak, ami egy jó alapot biztosítana a saját otthon megteremtéséhez és családalapításhoz.<br/><br/>Miután a gazdásági okokat áttárgyaltuk, áttértünk a kultúrával kapcsolatos kivetéseikre, melyek végül az egész problémakör gerincévé váltak, hogy pontos legyek a város hangulata és a városból hiányzó kulturális élet. Ez számomra is nagy meglepetés volt mivel a városból hiányzó kultúra miatt többen élhetetlen városnak titulálták Komáromot. Sokan felhozták példának, hogy vasárnap városunk olyan akár egy szellemváros, pár bolyongó lelket leszámítva. A polgári élet szinte már teljesen kiveszett innen. Pár kávézót és kocsmát leszámítva a boltok és cukrászdák többsége zárva. A szórakozásra való lehetőség hiánya mindenkinél egy egyértelmű mínusz és ok a távozás utáni vágyakozásra. A koncertek, kiállítások vagy egyéb kulturális esemény hiánycikk városunkban, ami a fiatalok szerint nagy hiba. Elmondásuk szerint pozitívabb lenne véleményük városukról, ha egyes kulturális eseményre nem kéne több hetet, hónapot várniuk és itt nem diszkókra vagy értékelhetetlen próbálkozásokra gondolnak, amiből sajnos egyre több van.<br/><br/>A téma elterelődött arra, hogy az értelmiség már nagyon nehezen találhat szájízének megfelelő szórakozási lehetőséget, hisz az igaz, hogy a városban a kocsmák mindig nyitva állnak, de ez nem biztosít kulturális felüdülést egy olyan ember számára, akinek igényei magasabbak. Sokan azt is említették, hogy ez a város inkább már csak azoknak nyújt szórakozási lehetőséget, akik inkább a szórakozás „kevésbé“ igényes formáit választják. Ugyanakkor alanyaim tisztában vannak azzal, hogy mivel ez a réteg alkotja a fogyasztók túlnyomó részét, így a kínálat is ez szerint formálódik. Természetesen még mindig akadnak olyan emberek, akik próbálnak valamilyen kis színt vinni a város életébe, amit ezen fiatalok örömmel fogadnak. Mivel azonban ezek a kezdeményezések csak két-háromhetente bukkannak fel minimális reklámmal, így többször megesik, hogy erről csak később értesülnek, legtöbbször már az esemény után. Pár csomóponton és találkozási ponton kívül pedig, amelyek eszmecseréik helyszíne, nagyon sehol sem találják helyüket. A megkérdezettek főleg ezeket az okokat adták meg magyarázatként negatív hozzáállásukra. Azt is hozzáfűzték, hogy egy esetleges változás ezen a téren egészen biztosan változtatna már számukra is túlságosan negatív véleményükön.<br/><br/>A kulturális lehetőségek hiánya, megrekedtség és az örökös kérdőjel „Mikor fog már végre valami megváltozni?“. Ezek mind nagymértékben frusztrálják a kultúrára éhes fiatalságot és kételyekre adnak okot városukkal kapcsolatban.<br/><br/>Így az összegyűjtött vélemények alapján arra jutottam, hogy ezek szinte minden esetben alátámasztják hipotézisemet, miszerint ezen fiatalok véleménye városunkról bizony elég lemondó. Azt a pár pozitívum, amit a beszélgetések során hallottam szinte eltörpül az mellett a sok negatívum mellett, mely azt bizonyítja, hogy Komárom egyre kevésbé élhető város az értelmi és kulturális fejlődés után vágyakozó polgár számára.<br/><br/>(A kutatás társadalomismeret szemináriumra készült és valószínűleg megköveznek érte.)Karin Høghttp://www.blogger.com/profile/17532452455671222637noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-465163477319050711.post-39363502832621497912012-08-19T21:54:00.000+02:002013-06-12T12:16:00.928+02:00Szőgyén és a problémás roma család esete<span style="color:#333333;"><span style="font-family:'Helvetica Neue', Helvetica, Arial, sans-serif;"><span style="font-size:medium;">Valószínűleg többen az olvasók közül már hallhattak az utóbbi hetekben nagy médiaszenzációnak "örvendő" szőgyéni roma esetről. A döntés megszületett: a Németh családnak mennie kell a község pedig megvásárolja a család tulajdonában lévő öt házat.</span></span></span><br/><br/><span style="color:#333333;"><span style="font-family:'Helvetica Neue', Helvetica, Arial, sans-serif;"><span style="font-size:medium;">Az utóbbi hetekben maga a tény, hogy a családot távozásra kérték, több helyen is rasszista megnyilvánulásnak lett titulálva. Több hírportálon megjelent a lincshangulat fogalma és többen bírálták a falu lakóit is.Ilyen esetekben viszont mennyire lehet előrángatni a rasszizmust és ráerőszakolni egy olyan helyzetre ahol az etnikum és bőrszin egyáltalán nem játszik szerepet, csupán az a tény, hogy vannak állampolgárok akik egyszerüen nem tudnak vagy nem akarnak beilleszkedni. Sajnos aki képtelen beilleszkedni egy közösségbe, annak az esetek túlnyomó részében mennie kell. Több esetben nem kerül sor ilyen határozott lépésre, ha az érintettek roma származásúak mivel többnyire azonnal rasszista motivációra gyanakszik mindenki vagy pusztán egyfajta toleranciáról beszélhetünk. Pedig egyszerüen ha valaki vagy valakik huzamosabb ideje megkeserítik a közösség életét és provokálják azt, akkor teljesen mindegy, hogy valaki roma, magyar vagy akár indonéz.</span></span></span><br/><br/><span style="color:#333333;"><span style="font-family:'Helvetica Neue', Helvetica, Arial, sans-serif;"><span style="font-size:medium;">Nehéz megmondani vagy megfejteni, hogy ez a helyzet most roma kérdés vagy szimplán az összeférhetetlen magatartás ékes példája lenne. Hiszen a törvények ugyanúgy érvényesek mindenkire és ez alól senki sem kivétel. Csak sajnos bármiylen esetben ez egy jó aduász. Mindenki tudja, hogy ha egy nem roma embert vernek meg azt a média, hogy közli és ha egy roma állampolgárt, akkor még milyen plusz kőrítést kap az egész. A gyallai és a pozsonyi ámukfutó lövöldöző esete után is a média egyszerüen fajgyülölet motiválta gyilkosságoknak nevezte ezeket. Ahogy viszont lassan teltek a hónapok kiderült, hogy a bőrszín valószínűleg nem volt az okok között. Nagyon valószínű, hogy mindkét lövöldöző esetében betelt a pohár. A pozsonyi esetnél utólag fény derült arra, hogy már nem bírta elviselni a folyamatos zaklatást (többekközt, hogy ürülékkel kenték össze az ajtaját). </span></span></span><br/><br/><span style="color:#333333;"><span style="font-family:'Helvetica Neue', Helvetica, Arial, sans-serif;"><span style="font-size:medium;">Hálistennek Szőgyén esete jó példa arra, hogy nem kell ilyen drasztikus eszközök után nyúlni mint a fegyver, hanem egyszerü észérvekkel és hideg fejjel is megoldható a probléma. Ha valaki a folyamatos felszólítások ellenére sem képes rendezni sorait,és nem hagy más választást akkor ez is lehet megoldás. Azt a tényt, hogy itt nem az etnikummal hanem bizonyos személyekkel volt a gond, igazolja az is, hogy romák is ugyanúgy megjelentek a család ellen demostrálók között.</span></span></span><br/><br/><span style="color:#333333;"><span style="font-family:'Helvetica Neue', Helvetica, Arial, sans-serif;"><span style="font-size:medium;">Nagyon sok esetben ahol roma tényező van igy vagy úgy előrekerül a faji megkülönböztetés fogalma, aminek egyáltalán nem kéne törvényszerűnek lennie. Sokaknak azt kéne tudatosítaniuk, hogy a többségnek nem az a baja, hogy valaki roma, hanem csupán az általánosítás játszik itt kulcs szerepet. Mivel az esetek nagy részében a többség életvitelét rávetitijuk az egész roma közösségre. Sajnos sokszor előfordul, hogy a problémás elemek romák, ezért sokszor elgondolkodom azon, hogy mennyire jogos az általánosítás? Rászolgáltak a romák az effajta megbélyegezésre mi szerint a roma egyenlő a problémával? Én annak az álláspontnak vagyok a híve, miszerint teljesen mindegy ki miylen etnikumhoz tartozik , miylen nemzetiségű mivel embere válogatja. Fehér ember is lophat, csalhat, ölhet...senki sem születik bünözőnek, viszont bevallom őszintén inkább a másik oldalamra tolom a táskát ha egy roma kisgyerek elmegy mellettem az utcán és igen tudom, ez is egy jó példa arra mennyire általánosítunk egyes kérdésekben és előítéleteink vannak, melyeket nehéz levetekőzni.</span></span></span><br/><br/><span style="color:#333333;"><span style="font-family:'Helvetica Neue', Helvetica, Arial, sans-serif;"><span style="font-size:medium;">Szőgyén esete is egy média által felfújt buborék volt, ahol egy szemerkényi szerepet sem játszott a faji megkülönböztetés, csak azoknak a polgároknak a hangja, akik megelégelték, hogy a községükben vannak személyek, akik nem tisztelik a közösség többi tagját és ezáltal kiérdemelték azt, hogy az kitaszítja és távozásra kéri. Ezért fontos tudatosítani, hogy ha egy roma embert felelősségre vonnunk tettei miatt az még nem rasszizmus!</span></span></span><br/><br/>[youtube http://www.youtube.com/watch?v=RfB5hjIdmII]Karin Høghttp://www.blogger.com/profile/17532452455671222637noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-465163477319050711.post-88711153182170850682012-08-12T16:24:00.000+02:002013-08-20T18:29:41.549+02:00Mennyit is ér az ember?Emberek vagyunk. Egy életünk van, aminek értéke számunkra felbecsülhetetlen, de mi van más emberekkel, az idegen emberekkel? Számukra mennyit ér a mi életünk? Mi van a vezetőinkkel? Számukra mennyit érhet az életünk? Hogy Sztálint idézzem "Egy ember halála tragédia. Millióké statisztika." és mennyire igaza volt.<br />
<br />
Ha ma beletekintünk a világ mindennapi történéseibe eléggé tisztán láthatjuk, hogy milyen csekélyes dolgok miatt képesek vezérek, diktátorok, elnökök életeket kioltani. Sokakat háborúba küldenek, ezzel áthárítva a gyilkolás feladatát az ellenségre és vannak akiket saját honfitársai ölnek meg a saját vezérük parancsára. Szóval mennyit is ér az ember vagy ha így jobban tetszik az emberi élet? Vannak helyek ahol pontosan adott, hogy valaki hány tevét ér, de mindenesetre egy élet értékének meghatározása lehetetlen. Az ember nem tud ilyen esetben általánosítani, persze mindenki egyenlő, de ott van a családunk, szeretteink, barátaink akiknek élete számunkra többet ér és akik felé jobban húz a szívünk.<br />
<br />
Manapság forr a világ, minden tekintetben. Ilyenkor bukik elő, hogy egy vezér szemében mennyit is ér a népe. A szemfüles rájöhet arra, hogy melyik téma felé próbálom terelni a szót. Aki jobban odafigyel talán egy csapásra több dologra is gondol. Lehet szó Szíriáról, Afganisztánról vagy akármelyik más országról, ahol a helyzet eléggé elpaprikásodott, mindenhol ugyanaz a helyzet... az emberek hullanak mint a legyek. Gyermekek, anyák, diákok, ártatlanok. A kérdés: Ezt meg lehet állítani? Mekkora hatalom kell az ilyen dolgok megállításához? Esetleg konkrétabban rákérdezve hány liter olaj tesz ki egy ember életet?<br />
<br />
Igen, mindenki tudja materialista világban élünk, ahol bizony a pénz beszél az esetek túlnyomó részében. Azt is tudjuk, hogy ezt az egyszerű halandó nagyon nehezen tudja megváltoztatni, és azt is tudjuk, hogy az egyház sem töri a nyakát, hogy valamit tegyen ezen ügyek érdekében. Azzal hitegetik az embereket, hogy ha akarnak változtathatnak a dolgokon például szavazás útján esetleg ha az utcákra mennek és hangot adnak nem tetszésüknek. Viszont sok példát felhozhatunk az mellett, hogy ha kenyér törésre kerül a sor nem sok vezér szeretné elhagyni jól megszokott, pihe-puha kis székecskéjét, és bizony hajlandó bármit megtenni, hogy azt a székecskét megtarthassa magának. Amikor pedig megkezdődik a népirtás rendszerint a nagy nemzetközi szervezetek néha odaszólnak, hogy "hát ezt tényleg nem kéne" esetleg, hogy ezeknek a tetteknek súlyos következményei lehetnek, viszont ezek a figyelmeztetések egy egyszerű ejnye-bejnyénél nem érnek többet. Aztán viszont előfordul, hogy Amerika is beszáll a buliba és mint a demokrácia védelmezője megjelenik és egy kisebb csihi-puhi után mindent rendbe tesz, feltéve ha a segítségre szoruló ország rendelkezik jelentős olajkészletekkel. Talán ez az oka annak, hogy Amerika most valahogy ódzkodik a felmentő szerepétől Szíria esetében. Az egész világ láthatja, hogy mi történik Szíriában, hányan vesztették életüket és azt is, hogy a hatalom nem adja meg olyan könnyen magát. Szükség lenne a segítségre, de senki nem lép, mindenki csak tétlenül nézi a történéseket. Sajnos nehéz megmondani mennyi halott férfi, nő és gyermek szükséges ahhoz, hogy valaki tegyen valamit.<br />
<br />
Van demokráciánk, vannak alaptörvényeink és jogaink, mégis azok a szervek amelyeknek arra kéne figyelniük, hogy ezeket a törvényeket és jogokat betartsák azt hiszi, hogy egy dorgálással minden megoldható. De hát minek is ámítani magunkat, hisz ameddig az ember nem olajból lesz, nem is számít igazán, igaz?<br />
<br />
Karin Høghttp://www.blogger.com/profile/17532452455671222637noreply@blogger.com2