Új szelek, új remények...

Szlovákia politikailag "jobbik" fele csúfosan lebőgött az utolsó választásokon. Beigazolódott amiről sokan beszéltek, hogy eljön még annak az ideje mikor minden bűnükért megkapják méltó büntetésüket mégpedig kamatostul. Hihetetlenül kellemetlen patthelyzetbe került kivétel nélkül az összes jobboldali párt és a reformok legnagyobb szószólóját pedig szemtelenül kitúrták és távozásra bírták. Mégis felcsillant a remény, hogy a lekaszabolt fa képes újra kihajtani.

Daniel Lipšic, a Keresztény Demokrata Párt volt elnöke merész lépesre szánta el magát. Kilépett a pártból és egy új párt alapítását tervezi. Merész lépes, mivel nem megszokott, hogy valaki a jól megszokott "biztonságos fészkéről" lemondjon és egy saját párt bizonytalan jövőjét válassza helyette. A jobboldali pártok szinte egytől egyig már teljesen kifulladtak, nem tudnak újat mutatni és valószínűleg nem is lesz sok beleszólásuk az elkövetkező 4 piros évbe. De mégis mi legyen a jobboldal választóival, akik nagy része a csúfos vereség után reményét vesztette?

Erre próbál választ adni Lipšic úr kezdeményezése, egy új párt létrehozása. Sok dolog szól mellette, de ellene is. A pozitívum elsősorban az, hogy egy komoly politikusról van szó, aki a folyamatos ígérgetés mellett valamit azért már le is tett az asztalra. Spišiakkal az oldalán keményen megszomorította a szervezettbűnözés szlovákiai képviseletének dolgát és nem mellesleg a Gorilla ügy leleplezésében is szerepet játszott. Az elmúlt évek jobboldali kormányaiban is nagy szerepet játszott, mint igazságügyi miniszterként, mint belügyminiszterként. Viszont van e értelme egy új pártot alapítani és ezzel még csúfoltabbá tenni a jobboldali repertoárt? Vannak e pártok amelyeknek már rég menniük kellett volna, hogy teret hagyjanak a "régi" újoncoknak? Egy pár kérdés, amelyekre nehéz felelni.

Számomra most egyetlen egy nagy kérdőjel az SDKÚ. Részben visszatekintve a párt eddigi munkájára talán jogos a maradásuk, de elnézve jelenlegi problémáikat és botrányaikat talán mégis ideje lenne búcsút venni tőlük. Pár személyen kívül, akik még letehetnek valami nagyot az asztalra (pl. Lucia Žitňanská) nem sok minden várható már ettől a párttól.

Kíváncsian várom, hogy Lipšic új pártja mi újat hozhat még, és ha hozhat akkor fog e. Olvasóim figyelmébe ajánlom a .týždeň hetilap főszerkesztőjének műsorát, melynek korábbi adásában Daniel Lipšicet kérdezte terveiről.  http://www.tyzden.sk/lampa/lampa-lipsic2.html

Tovább

Schmitt Pál avagy a hattyú halála

Figyelvén az elmúlt napok történéseit azt kell mondanom, hogy ez bizony jó sokáig tartott. Eleve annak a ténye, hogy a köztársasági elnök ilyen volumenű botrányba keveredett eléggé elszomorító, az ezt követő feleslegesen halasztgatott lemondás pedig még jobban elszomorító. Mire volt egyszerűen jó ez? Miért hitte akárki is azt, hogy ez egy elsimítható ügy amikor nyilvánvaló plágiumról van szó? Számomra érthetetlen, hogy a legmagasabb rangú magyar közjogi méltóság, hogy tudta ilyen fokon tisztségét leamortizálni.

Nyilvánvaló, a Fidesz próbálta rejtegetni, elsimítani az ügyet, de ahogy a mellékelt ábra is mutatja, nem sok sikerrel. Mikor napvilágra került a tényfeltáró bizottság jelentése, a legkevesebb az lett volna, hogy a köztársasági elnök úr lemond, ennek ellenére hosszú magyarázkodásba kezdett. Aki látta a Magyar Televíziónak adott interjúját, saját szemével láthatta és saját fülével hallhatta, milyen mondvacsinált érvekkel próbálta kimagyarázni magát. Számomra az, hogy valaki olimpiai bajnok nem kifogás arra, hogy kisdoktori vagy akármilyen doktori disszertációját valahonnan másolja és nem saját önerőből készítse el és írja meg. Ha ez így működne, akárki rendelkezhetne doktori címmel, aki elég jól ki tudja magát magyarázni.

Lemondása történhetett volna kicsit elegánsabban is, és ahogy látjuk a mentegetőzés és pár elhintett hazugság sem segített. A végeredmény ugyanaz lett. Távoznia kell. Ez a felesleges hosszabbítás senkinek sem volt javára sőt inkább kárára volt megannyi embernek és hozzáteszem az ország arculatának sem tehetett valami jót. Elvégre a köztársasági elnöknek prezentálnia kéne országát a lehető legpozitívabban. Ugyanúgy, ahogy azt hangoztatta Schmitt úr, hogy ő Szöulban a nukleáris biztonsági csúcson képviselte Magyarországot. Ezek után erre talán a helyében nem lennék annyira büszke, de az hogy végül is a épp ész győzedelmeskedett és lemondott, egy pozitívum, habár ennek természetesnek kellett volna lennie.

Már csak az a kérdés, hogy ez a köztársasági elnök saját döntése volt, hogy eddig húzta ezt az ügyet vagy a háttérből unszolták arra, hogy ezt tegye. Mindenesetre fura lefolyása volt ennek a dolognak. Kérdés, mi lesz a következő lépés: Ki lesz az új köztársasági elnök?

Tovább

FICO- Gonosz mostohából jó tündér?!

A szlovákiai parlamenti választások végeredménye ismert, ugyanúgy a parlament felállása az elkövetkező 4 évre. De mire is számítson egy szlovák állampolgár az elkövetkező négy évben?

A kérdés megválaszolása felettébb nehéz, sőt egyelőre talán lehetetlen is. Pontos választ természetesen csak 4 év múlva tudunk adni, addig is maradnak az ígéretek, amelyek mostanában gyanúsan hihetetlenek. Fico a rossz zsaru szerepéről a jóéra váltott, de ennek oka ismeretlen. Közrejátszhat egy megvilágosodás, esetleg egy komplett szoftver csere. Mennyire hihetünk (akár szlovák akár magyar ember) neki? Mennyire szavahihető? Honnan tudjuk, hogy ez nem egy csel, amellyel próbálja magát jobb színben feltüntetni mind külföldön, mind belföldön. Egyáltalán mi lehet ezzel a célja? Jókora mézesmadzag, vagy most az egyszer komoly ígéretek, melyek be is lesznek tartva?

Kijelentése, miszerint meg kell változtatni az állampolgársági törvényt, "kellemesen" meglepett. Eddig nem olyan embernek tartottam a leendő miniszterelnököt, aki ilyen könnyen bevallja tévedéseit és esetleg még ki is javítja őket. Mikor megtudtam, hogy a Smer megnyerte a választásokat és egymaga kormányt alakíthat, a nyakamat adtam volna rá, hogy ezt a törvényt érintetlenül hagyják, sőt még csak egy szót sem fognak róla szólni. Viszont ne igyunk előre a medve bőrére. Szépen hangzik, de még mindig hihetetlen. (Lehet, hogy az is marad.)

Második meglepő kijelentése, hogy találkozni szeretne Orbán Viktorral és partnerként szeretne tárgyalni vele. Örömmel olvastam ezt a hírt, mivel ad egy fikarcnyi reményt arra, hogy talán nem is lesz olyan ellenséges az elkövetkező időszak, mint amilyennek sokan megjósolják. Ha nem is lesz sikeres a tárgyalás a két politikus közt, legalább azt elmondhatjuk, hogy megpróbálták (akár egy szimpla színház lesz belőle, akár nem).

Kíváncsian várom mi lesz a vége a történetnek, vagyis igazából a kezdete. Folytatódik-e tovább ez a hihetetlen tündérmese a megtért mostohával vagy végül ismét beleharapunk abba a mérgezett almába? És ha igen, elegendő lesz-e a következő csalódás ahhoz, hogy rájöjjön a szavazópolgár, hogy lehet rosszul választott? A nagy kérdés pedig végül az, hogy melyik szín is az, amely Európa hanyatlása alatt elhozza a szebb jövőt: a piros, vagy a kék. Vagy egyik sem?

Tovább

A politika korrekt kisebsége: Václav Havel

Ez a rovatot a tavaly decemberben elhunyt volt csehszlovák majd cseh köztársasági elnökkel, Václav Havellel kezdeném. A választásom azért esett erre a kivételes politikusra, mivel annak az elenyésző rétegnek volt a kiemelt tagja, amelynek a politika mint olyan nem a könnyű pénzszerzés és legkevésbé sem a saját érdekek előtérbe helyezésének az eszköze (volt). Azok a személyek, politikusok akik bekerülnek ebbe a rovatba, véleményem szerint  értik a politika lényegét és feladatát és természetesen ennek szellemében teszik dolgukat, minden fajta botrány vagy csalás nélkül.

Václav Havel nagyon sokoldalú és rettentően értékes volt, talán a politikához már túl értékes is. Politikus, író de legfőképp európai gondolkodó, aki bátran és egyenesen kiállt a szabadságér , a demokráciáért és a szellemi diktatúra ellen.

Egy jómódú családban született, 1936. október 5-én. Burzsoá származása miatt nem nyert felvételt az egyetemre, ezért különféle alkalmi munkákat végzett, közben pedig a Prágai Műszaki Egyetem esti tagozatát látogatta. 1960-tól egy színházban dolgozott, ahol később színpadra került egyik darabja. Már ebben az időben is nyíltan hirdette véleményét miszerint vissza kéne térni a két világháború közötti demokratikus tradíciókhoz. Többek között emiatt is tiltották el végül a színháztól. Részt vett a Charta 77 mozgalomban is, ahol szóvivőként tevékenykedett. E tevékenysége miatt 5 és fél éves letöltendő börtönbüntetést kapott, de ez sem tudta eltántorítani liberális és demokratikus nézeteitől. Az 1989-es változások vezető személyisége volt, több külföldi politikus szerint Havel nélkül a vasfüggöny még mindig létező fogalom lenne.  Ezt követően már a demokratikus Csehszlovákia köztársasági elnöke lett. A szlovákok és a csehek egy államban való maradása mellett állt ki. Miután viszont a szlovákok deklarálták függetlenségüket, lemondott.  1993-ban, az első csehországi elnökválasztáson ismét megválasztották, majd 1998-ban is.

Véleményem szerint az egyik legemberibb politikus volt. Azok után a megpróbáltatások után melyeken átment, kevés ember nem tört volna meg. Számomra az igazi gerinces emberek, politikusok nagyszerű példája. Sajnos egyre kevesebb politikus vesz példát róla és tévesen úgy hiszik, hogy a polgárok vannak a politikusokért nem pedig fordítva. Azon felül, hogy egy csodálatos politikus volt, drámái is nagyszerűek. Egytől egyig mindegyiket csak ajánlani tudom.

Számomra egy óriási példakép. Ő minden volt ami a politikának kéne lennie, és semmi amit ma látunk a politikában. Szomorúan értesültem haláláról december közepén és elgondolkoztam rajta, hogy ki lehetne méltó utódja, gondolatainak továbbvivője és rá kellett jönnöm, hogy kevés azoknak a száma akik csak részben is de rendelkeznek, azzal a  fajta érzékkel a politikához amellyel ő rendelkezett.

Václav Havel 2011.december 18-án hunyt el. 75 éves volt.

Život je radostná spoluúčast na zázraku bytí.

Tovább