Csak a testemen át...

Pornó. A tabutéma, amiről nem beszélünk, és esetleg ha szóba kerül, halott bogárnak tettetjük magunkat. Mind hiába, hisz mindenki tudja, miről van szó, jó páran rendszeres fogyasztók, és akadnak olyanok is, akiket teljesen hidegen hagy még a létezése is.

Nem titok, hogy a filmipar ezen becses ága nagyobb népszerűségnek örvend az erősebb nem körében, de természetesen nem általánosíthatunk ilyen durván.  Vagy mégis? Manapság, ha kommersz pornóról esik szó, kapásból a félmeztelen villanyszerelők, kiéhezett háziasszonyok vagy éppen nagy mellű szőke cicababák jutnak az ember eszébe… és egy „apróság”, ami meg is magyarázza, hogy a nők miért nem lelik örömüket a felnőtt filmek többségében. Ezeknek a filmeknek a központjában leginkább a férfi szükségletek állnak. Egyszerű a képlet, a férfi mindig elnyeri méltó jutalmát, míg a nő csupán tárgyként funkcionál, emellett szinte csak a férfi szemszöget prezentálja, ahol a nő csupán arra való, hogy a férfi a lehető legjobban kielégüljön. Talán a módszer mellékes is, de az sem ritka, hogy a gyengébbik nemet olykor-olykor megalázzák, esetleg teljesen semmibe veszik.  Valószínűleg ezek a helyzetek is ösztökélő hatással voltak a nők egy bizonyos rétegére, akik úgy döntöttek, hogy ha már az általánosságban vett pornó inkább maszkulin orientáltságú, akkor miért ne lehetne feminista pornó is.

De mi is az a feminista pornó? Létezik egyáltalán, és ha igen, akkor miben más? Nehéz pontos definíciót adni erről a műfajról, az az egy biztos, hogy nem újkeletű dologról van szó. Már a nyolcvanas évek derekán létezett olyan produkciós iroda, amely azt tűzte ki célul, hogy olyan pornófilmeket készítsen, amelyek a szexet női szemszögből szemlélik. Az akkori álláspont szerint olyan pornót szerettek volna készíteni, amely egyrészt a nők vágyait is közvetítik, másrészt pedig alkalmas legyen arra, hogy párok együtt nézhessék ezeket. Abban az időben vitatott volt az is, hogy beszélhetünk-e egyáltalán feminista pornográfiáról?

 Egyes vélemények szerint a megnevezés, vagyis a szókapcsolat már önmagában ellentétet feltételez. Ennek oka pedig, hogy a radikális feminizmus szerint a pornó a nő kizsákmányolása, kihasználása és megalázása.   

Talán ezért is kezdett inkább a female-friendly porn, vagyis a nőbarát pornó elnevezés elterjedni. Mások szerint viszont teljesen helytálló a terminológia, hiszen az hogy valaki feminista, még nem zárja ki azt, hogy pornót, mégpedig számára szimpatikus pornót nézzen. Annak ellenére, hogy a feminista pornó már rendelkezik egy kevés történelemmel, mégis csak az utóbbi években kezdett népszerű lenni. Olyannyira, hogy például Svédországban már készült állami pénzből finanszírozott felnőtt film nőknek, sőt mi több, már feminista pornó díjak is léteznek. A svéd eset kapcsán többen is hangoztatták, hogy tanulságos lenne a férfiaknak is, ha a nőbarát pornó segítségével kicsit más szemszögből tekintenének magára a szexre. Sokan díjazzák azt ezekben a filmekben, hogy sokkal érzelmesebb, és nem csak monoton gépies mozgásról van szó, a női és egyben a férfi szereplők is sokkal természetesebbek. Nincsenek mű cicik, se tizenöt centis platform cipőt. Egy-egy film megnézése után akár azt is gondolhatjuk, hogy egy művészpornót láttunk, ezért is vitatott egyes esetekben, hogy akkor most ez feminista vagy művészpornó-e? Az bizonyos, hogy az első esetében megkülönböztető jegynek vehetjük, hogy a nőnek általában mindig jó, és ezt nem művileg produkált, szinte már állatias nyögések és sikítások jelzik. Továbbá sokkal természetesebb a testbeszéd, és úgy általában a film hangulata.

Az bizonyos, hogy a feminista pornó új dimenziókat is nyithat a pornózás keretein belül. Hiszen míg a férfiak esetében, akik többségében vizuális típusok, könnyebb dolga van egy rendezőnek, hogy „rátapintson” a lényegre, addig a nőknél egy kicsit összetettebb rendszernek kell eleget tenni. Ezzel a nagy feladattal próbálkozik megbirkózni a felnőtt filmek ezen ága. Hogy végül is milyen sikerrel, az már csak a női nézőktől függ.

Az írás megjelent az Alma Mater októberi számában.