Cici-selfie kálvária

Az idei év utolsó augusztusi napja a internet kusza történelmébe már csak, mint „The Fappening” vonul be. A történet egyszerű; adott egy biztonsági rés az Apple iCloud szolgáltatásában, amely a szakértők szerint a hiba nagyságából adódóan nevezhető akár alagútnak is, ehhez adódik egy leleményes hacker, és e kettő találkozásának eredménye egy több mint kétszáz képet és párszáz cicit tartalmazó fotóalbum. Ezzel pedig megszületett a  világraszóló botrány meztelenkedő világsztárokkal, szentbeszédekkel, és etikai kérdésekkel fűszerezve. 

Természetesen pár kikandikáló melltől még nem dől össze a világ, főleg ha a filmvásznon bukkan fel egy-egy pikánsabb jelenetben, de ha személyes célokra szánt meztelen képek kerülnek elő egy felhőalapú tárhely mélyéről (sőt A-listás sztárok képei!), akkor sokan inkább megbotránkoznak, vagy ellenkező esetben egy keresőoldal segítségével maguk bizonyosodnak meg a képek valódiságáról és „minőségéről”. Míg pedig az internet-huszárok mémgyártásba és azok megosztásába kezdtek volna a cyber közösség másik zugában bűnösök után kutattak. Itt viszont a felháborodott hangok nem mindenesetben egyeztek meg, és három teória is született a vétkes vagy vétkesek kiléte felől.

Az első és legáltalánosabb vélemény szerint ki más is lehetne a bűnös, ha nem maga a hacker, aki mások személyes adatait és tartalmait megkaparintva érkezett még nyilvánosságra is hozni azokat. Egyértelműen nem egy etikus és törvényes tett, amit valamilyen úton-módon büntetni kéne, de legalább egyszerű polgárként értékeljük, hogy miként is lehet egy nagy multicég orra alá borsot törni, és elegánsan még be is mutatni mellé. A lélekben tapsoló tömeg, amely e hacker tett hírének hallatán talán még pár örömkönnyet is elmorzsolt, pedig mi mást is gondolhatna, minthogy a cinkos egyszerűen maga a szolgáltatás, jobban mondva annak készítői. A legtöbb szakember szerint egy óriási biztonsági résről van szó, ami nem tudni mióta tátongott az iCloud oldalán. Az sem kizárt, hogy az említett hackeren kívül, mások is hozzáfértek a felhasználok adataihoz, és itt nem csak pikáns képek kiszivárgásáról lehetett szó, hanem olyan adatokról is, melyek a nem megfelelő emberek birtokában súlyos károkat is okozhatnak. Az már bizonyos, hogy az Apple egyhamar ezt az apró nüánszot nem felejti el.

Harmadik és egyben legnagyobb véleménytábor pedig nem is hibáztathatna másokat, mint magukat a fényképek szereplőit, készítőit. Egyszerű az az analógia, miszerint, ha eleve meg sem születtek volna ezek a képek, akkor az egész botrány tárgytalan lenne. Való igaz képek híján, nem is lenne min csámcsogni, de miért ne lehetne mindenkinek szíve joga, hogy készít e magáról pucér képeket vagy sem. Ugyanúgy egy Oscar-díjas színésznő is kedveskedhet a párjának pár pikáns képpel, akárcsak az évfolyamtársunk az egyetemen. Az esetleges lebukás pedig mindkét hölgy számára kínos, csak egy színésznő esetében az érdeklődők és ítélkezők népes csapata teszi a történetet még érdekesebbé.  Arról elmélkedni pedig, hogy ilyen képek készítése jó-e vagy sem, felesleges. Ezt a döntést mindenki maga hozza meg, és ezzel együtt a felelősséget is vállalni kell, még egy ilyen peches helyzetben is.

Furcsa egy világot élünk mi tagadás. Egyesek emberek lefejezéséről készült videókat tesznek közzé a világhálón, szörnyűbbnél szörnyűbb szex-videókat találhatunk videóportálokon, ahol már lassan azt sem tudjuk igazán eldönteni, hogy most egy aktust vagy épp egy megerőszakolást láttunk e, pár cicitől viszont az egész nyugati világ megbolondul és egyszeribe a többség felcsap erkölcscsősznek. Pedig egyszerű női testekről beszélünk, fedetlenül, úgy ahogy azt a jó Isten megteremtette. Ennyire borzasztó látvány egy meztelen test, vagy csak megszokásból nézünk ferde szemmel, ha ilyet látunk? Lehetséges, hogy csak egy egyszerű hacker-támadásról van szó, de mégis úgy gondolom, egy olyan mélyen belénk nevelt problémára mutatott rá akarva-akaratlanul, amelyet nem biztos, hogy orvosolni tudunk, de legalább tudatosíthatjuk, hogy botrány és bűn a szinonimája pár fedetlen kebelnek és testünk csupaszságának.  

Ez az írás megjelent az Alma Mater szeptemberi számában.