Instant csoda: gombaszögi szerelem nyár

A háttérben a mosógép és a ventilátor monoton kattogása zavarja csak a csendet, néha-néha az elviselhetetlen hőségben megszólal egy Hiperkarma vagy egy Kiscsillag dal, és 18 óra alvás sem tud visszarázni a szürke hétköznapok folyamába. Tovatűnt, ismét itt hagyott. Ürességgel tölt el az érzés, hogy nyaram legszebb és minden ízében legtökéletesebb 12 napja elmúlt. Idén már nem lesz több szalmabálán alvás és mozizás, színes vár alatti fűben hentergés, sőt talán éjjeli fürdőzés sem a csillagos ég alatt vagy halkan elsuttogott bájoló. Ez mind Gombaszög volt, a negyedik az életemben, pedig alig töltöttem be a huszadik életévem.

2012-ben mikor még jócskán a gimnázium padjait koptattam, döntöttünk úgy másodmagammal, hogy célba vesszük Krasznahorkát, és megpróbálunk elvegyülni az egyetemisták közt. A projekt sikeres volt, és annyira jól sikerült a beilleszkedés, hogy második évben már az irigyelt sztaff tagja lehettem. Emlékszem még arra a mérhetetlen büszkeségre, ami átjárta az egész testem, hogy a gépezet részévé válhattam. Hátborzongató, hogy abban az évben léptük meg az 1000-es látogatottsági álomhatárt, ami után azt gondoltuk, hogy feljebb talán már nincs is. Csupán két év kellett hozzá, hogy ezt a számot megduplázzuk. Még most is hihetetlen számomra, és félve gondolok arra, hogy ha ez sikerült, akkor vajon jövőre mennyi lesz ez a szám. Bár, hogy őszinte legyek hiányzik a 2012-es meghittség, mikor az idő szinte belassult, és képesek voltunk egész nap a napon heverészve filozofálgatni, és csak úgy lenni a nagy gombaszögi térben, ahol mindenki mindenkinek rokona, ismerőse, szegről végről régi szerelme. Ez a meghittség szép lassan egy nagy színkavalkáddá alakult át, ahol mindenki 120 százalékon pörög, mert annyi a program, lehetőség, régi ismerős, hogy az iramot máshogy nagyon nem is lehetne bírni. Ez is varázs, olyanféle, ami egy hétre összesűríti a felvidéki fiatalság szeretetét és gondtalanságát a krasznahorkai kempingbe és még többszörös hatványára is emeli azt. Mindenhol mosoly, mindenhol nyugalom, apró zenélő szigetek, dolgos sztaffosok, és a megállíthatatlan gépezet. Hátborzongató, hogy a legnagyobb növekedése ennek a gombaszögi jelenségnek mind a szemem láttára ment végbe, pedig a sztaff legfiatalabb tagjai közé tartozom.

Elnézve az előző éveket, fogadni mertem volna, hogy jobb már nem lesz, és én is beállok a sopánkodó nosztalgiaharcosok közé, hogy régen minden jobb és szebb volt, sőt még a tej is olcsóbb volt. Tévednem kellett egy óriásit, mert idén akárcsak az ízek egy jó whiskeyben az élmények, a tábor és én magam is, összeértek. Elérkezett az idő, hogy a tábor és a lelkem között tökéletes lesz a szimbiózis minden tekintetben. Már a hideg víz sem volt olyan hideg, a felesleges gátlások is lehulltak rólam: otthon voltam. Frappáns volt az aTempo.sk megnevezése miszerint Gombaszög a szerelem nyara. Szerintem ők maguk sem sejtették mennyire fején találták a szöget ezzel a megnevezéssel, mert ennyi boldog szerelmes párt már rég láttam egy helyen. Mindenhol ott voltak; filmet hívtak elő, a placcon lustálkodtak, fogták egymás kezét a koncerteken vagy épp a medencében pancsoltak. Ez az apró nüánsz is hozzájárult, hogy a légkör bájosan bágyadt volt, amit aztán gyermek zsivaj zavart fel pár percre. Tökéletes összhang, amiben az ember gond nélkül elmerülne az év 365 napján reggeltől estig. Külön élmény volt politológus növendékként, hogy élőben találkozhattam Karel Schwarzenberggel, és a két órás kötetlen beszélgetés, amely a formális interjút követte, csak hab volt a tortán. Kellemes meglepetés volt közvetlensége, amitől olyan érzésem támadt, mintha a saját nagyapámmal töltöttem volna el egy délutánt.

 

Kikapva pár hangulatmorzsát, az én szememben így nézett ki az idei gombaszögi csoda. Számomra csoda volt, mert olyan dolgokat tapasztalhattam meg, amelyekről csak hírből hallottam, és nem gondoltam volna, hogy a való életben működhetnek. Most viszont itt ülök a ventilátorral szemben, és magamon nevetek, hogy mért ellenkeztem idáig ilyen makacsul, hogy megéljem ezeket a mozzanatokat. Biztos ez is az ízek miatt lesz. Idén ennyi járt nekünk, nincs más dolgunk, mint várni egy évet, és hagyni, hogy szívünket összemossa az eső. Közben azért lazán vegyüljetek és lélegezzetek nagyokat. Egy év múlva találkozunk!