Az iskolaügy megreformálása diákszemmel...

Egy fejlett országnak három erős pillérre van szüksége: erős gazdaságra, jól működő egészségügyre és oktatásügyre. Az elsővel napjainkban nagyon kevés ország rendelkezik és azok közé sajnos Szlovákia nem tartozik, az egészségügyben szintén nem remekelünk, de az oktatásügyben a második Fico kormány ígéretei szerint reformok várhatóak. Ezek főleg a középfokú és felsőfokú oktatási intézményeknél várhatóak. Nagyvonalakban ez az oktatás minőségét szeretné javítani. A szigorúbb felvételi követelmények a gimnáziumokban azt szeretnék elősegíteni, hogy nagyobb hangsúlyt kapjanak a szakközépiskolák és végre egészséges arányban legyenek a diplomával rendelkezők és a szakképzetséggel rendelkezők száma. Továbbá az új elképzelések szerint nagyobb előnyt élveznének a technikai és természettudományi főiskolák.

Nem kétség az iskolaügy reformok után kiált, ami nem kevés pénzbe, időbe és fáradságba kerül, de szükségesek. Szükségesek már csak az miatt is, mert a régi megszokott de időközben elavult módszerek és tananyagok amelyek részben még a szocializmus idejéből maradtak ránk, már nem képesek olyan minőségben felkészíteni a fiatalságot, hogy az aztán az életben érvényesülni tudjon és bármilyen szituációban helytálljon. Gondolok itt arra, hogy több iskolában a mai napig elavult tankönyveket használnak és a tanítás még mindig jó húsz-harminc éves tanterv alapján folyik. A nyugati iskolákhoz képest még mindig óriási a lemaradásunk, bár lehet, hogy az iskolák már technikailag el vannak látva modern segédeszközökkel, gondolom itt az interaktív táblákra, multimediális termekre, de gyakorlati téren ezek sok esetben korán sincsenek hatékonyan kihasználva.

Rákérdeztem pár diák ismerősömnél milyen változtatásokat fogadnának örömmel e téren. Több ötlet is megfogalmazódott bennük, amelyeket véleményem szerint kisebb igyekezettel megvalósíthatóak. A diákok első számú problémája főleg azzal van, hogy lexikális tudást követelnek tőlük és hogy lehetöleg mindent szóról szóra tudjanak, főleg ha irodalomról vagy ha akármilyen elméletről van szó. A panasz főleg arra utal, hogy ennek ellenére gyakorlati téren a diákok nem részesülnek olyan oktatásban amelyet aztán a való életben is felhasználhatnak. Természetesen ezzel nem azt akarom mondani, hogy az elméleti tananyag nem fontos, csak , hogy a diákok még széles körű ismeretekkel sem annyira önállóak a való életben mint amilyennek lenniük kéne. Jó példa erre több évfolyamtársam, akik egyedül nem tudnak még egy hivatalos papírt sem kitölteni vagy a postán intézkedni. Egy szóval a diákok szívesen fogadnák, ha nagyobb hangsúly kerülne a gyakorlati ismeretekre. Sokak szerint ehhez hozzátartozna egy óra is amely egyfajta állampolgári felkészítés lenne még a társadalom ismeret mellett, amely ismertetné velük kötelességeiket és jogaikat.

Sokan válaszaikban azt is elmondták, hogy számukra fontos lenne ha végre felvenné a lépést az iskolaügyünk nyugattal. Az egyéni órarendek és a választható tantárgyak azok melyeket a diákok örömmel látnának saját iskolájukban is. Elmondásuk szerint túl sok olyan tantárggyal fecsérlik el az idejüket melyeket aztán az életben nem tudnak felhasználni, de kihangsúlyozták, hogy természetesen ezeket az órákat nem szeretnék teljesen törölni órarendjükből csak csökkentett óraszámban látogatni. A rugalmas órarendet magam is támogatom, hisz ezáltal a főiskolára való felkészülés már korábban elkezdődhetne és a diákok a kötelező tantárgyak mellett tényleg azt tanulhatnák amit szeretnek. Emellett átfogalmaznák azt is, hogy mit értünk testnevelés óra alatt. Sokuk szerint már elcsépelt a túl sok futás és labdajáték. Inkább valami szórakoztatóbbal töltenék a torna óráikat emellett átszabnák az óra osztályozását is.

Kérdésemre miszerint milyen új tantárgyakat iktatnának az órarendjükbe többféle válasz érkezett. A válaszok többségében médiatudománnyal foglalkozó óra szerepelt vagy valami szabad bölcsészethez hasonló. Ami viszont őszintén meglepett, hogy bizony vannak olyan diákok akik szívesen tanulnának idegen kultúrákról, legfőképp keletről. Mikor ennek az okára kérdeztem szinte egyöntetű volt a válaszuk. Mindannyian azzal érveltek, hogy tisztában annak vele, hogy kelet egyre erösebb lesz gazdaságilag, így elképzelhető, hogy mikor munkába állnak egy keleti cég lesz majd a munkáltatójuk. Így érthető, hogy szeretnének e téren tájékozottabbak lenni másrészt pedig ténylegesen szeretnének megismerni más kultúrákat. Mivel az iskolákban kizárólag az európai kultúrával és szokásokkal ismertetnek meg bennünket ez a fajta kiváncsiság természetes. Legyen szó akár keleti akár afrikai kultúrákról van benne igazság, hogy mi európaiak próbáljuk magunkat elszigetelni és ez a vallás terén is igaz. Európa keresztény, de talán a multikulturalizmus azt is magával hozhatná, hogy ennek ellenére a fiatalságot nyitottnak és toleránsnak neveljék és erre csak két intézmény képes az iskola és a család.

Nem elhanyagolhatóak, visszatérve a tankönyvekhez, az ezekkel kapcsolatos problémák sem amelyek az utóbbi időben több esetben is felbukkantak. A tankönyvek hiánya vagy azok hibái gátolni tudják a tanítás gördülékeny menetét. Az ezekkel történő manipuláció pedig nem kevés pénzbe kerül az adófizetők számára. Könyvcserék ide és könyvcserék oda lehet, hogy ennek is lehetne hosszútávon egy olcsóbb megoldása. A technika erre is ad egy ésszerű lehetőséget még pedig az e-könyv olvasókat. Ezek a szerkezetek több száz könyvet képesek tárolni, egy helyen és könnyedén. A tankönyvek terjesztése is könyebben müködne. A tankönyvek nyomtatásán spórolt pénzekből pedig az e fajta fejlesztéseket lehetne dotálni.

Annak ellenére, hogy a diákok ötlettel álltak elő a beszélgetések alatt, sajnos maradnunk kell a realitás talaján. Ahogy már említettem a reformokhoz pénzre, időre, és meg több pénzre van szükség. De a kérdés az betudjuk e valaha hozni ezt a fajta lemaradásunkat a további problémák mellett? Az idő talán majd megmutatja.