Gombaszög, verebek meg persze látok sok dínót...

Nyár van és nyugalom. A szünet már telik, szóval engedjétek meg nekem, hogy kivételesen ne valami szörnyen komoly és szörnyen elszomorító tényről írjak Nektek, hanem inkább egy élménybeszámolóval kedveskedjek. A múlt hetemet egy fantasztikus kis "szigeten" töltöttem, így visszatekintve tökéletesebben már nem is kezdődhetett volna életem utolsó gimnazista nyári szünete.

Gyönyörű környék, barátságos és érdekes emberek és természetesen fantasztikus programok, ahol helyet kaptak komoly beszélgetések, főzés, film és sok sok zene. Természetesen az első percekben még furcsa az emberfiának, aki először jár itt és méghozzá, mint gimnazista, de el kell mondanom, hogy ezek az érzések lassan elhalványodnak és elkeverednek ennek a helynek az erejével és bájával. Számomra most ez a tábor annyi pozitív dolgot jelent, hogy kevés lenne felsorolni. Annak ellenére, hogy az időjárás nem volt kegyes velünk ( amiből aztán egy érdekes eszmefuttatás lett amelyben az időjárás IQ-ról vitatkoztunk) és szinte nap mint nap óriási sártengereket kellett átúsznunk, hogy eljussunk a sátrunkhoz, mégis úgy érzem a sok jó amit ott kaptam kárpótol bőségesen.

Kezdeném azzal, hogy nem árt a szerencse, például ahhoz, hogy valaki kifogja a világon létező lehető legfantasztikusabb és legvidámabb partybuszát egy frenetikus társasággal a fedélzeten( fiúk, lányok élmény volt Veletek utazni, külön köszönet Rezsőnek a kutyának :)).  Meg kell említenem, hogy nagyon fontos ám az is milyen sátortárssal áldja meg a jó isten az embert én pedig kifogtam a lehető legjobbat (még egyszer köszönöm Asszony :)). Természetesen fontosak a jó szomszédok is, és ha az illetők újváriak, akkor bizony valakit a sors nagyon a tenyerén hordoz. Szóval ha már ezek a jó körülmények adottak, akkor nincs akadálya, hogy az ember gond nélkül kiélvezze azt az 5 napot ami előtte áll.

Valljuk be, nagyon nehéz 5 napot kisebb-nagyobb karikák nélkül túlélni, de nem is baj mi álltuk a sarat. A 0.nap még csak csak, hisz az még csak a lakályos kis átmeneti otthon készítéséről és ismerkedésről szólt, ezután megkezdődött a buláj. Kezdtük egy csapatalakítással, amiből egy jó selyés csapat lett a legszuperebb névvel, zászlóval és csapatszellemmel. Végül a Látok Sok Dínót az előkelő 9. helyen végzett (15 csapatból), ami számunkra egy fantasztikus eredmény. Feladvány oldás egy jó sör mellett vagy egy a tökéletes taktika kiötlése és a tökéletes női lábak bemutatása Áron által.

Emellett színvonalas előadásokban lehetett része a táborlakóknak, mint például Bugár vs. Berényi vita, amiből sajnos végül csak "csevegés" lett, ami által az egész program értelmét vesztette. Végig hallgathattuk ugyanazokat a mondatokat amelyek már ismerősek a tévéből és újságokból, csak talán más sorrendben és szóhasználatban. Volt szó kisebbségi jogokról, nyelvhasználatról sőt még drogokról is. Egyetlen egy bűnöm és nagyon sajnálom, hogy kihagytam a III. Felvidéki Bloggertalálkozót ( ez van ha elalszik az ember). Számomra a programok közül a kedvencem ha fogalmazhatok így, Jaroslav Spišiakkal való beszélgetés volt. Ezt a férfit én nagyon becsülöm és tisztelem, mert nagy dolgokat tett le eddig az asztalra és az, hogy a táborban magyarul beszélt nekünk még jobban megerősített abban a hitemben, hogy egy kivételes emberről van szó.

A komolyabb dolgok után egy kis zene, ami minden napra még pluszban odabiggyesztette azt a bizonyos pontot. A táborhoz tökéletes zenei aláfestést biztosított a Budapest Bár, Nemjuci, PPE. Kistehén, Paso és még sokan mások és persze nem maradhatott el a vágjál lyukat a kádba/anyádba. Az elmélkedőbb fajtának pedig tökéletes menedéket biztosított a CitySoul színpada. Mindenki megtalálhatta a neki legmegfelelőbb helyet, zenét és társaságot. Néha még az sem gond, hogy leszakad az ég, az is tud tökéletes hangulatot biztosítani.

Hogy őszinte legyek, a tábor már most hiányzik. Egy csomó szörnyen értékes emberrel ismerkedhettem meg, akik mind adtak egy kis darabok magukból az órákig eltartó beszélgetéseken keresztül legyen szó a társadalom bomlásáról vagy a karmáról és reinkarnációról. Ezt a hetet a tökéletes élményeim között fogom őrizgetni az már biztos :)

Köszönöm a zenét, a sok mosolyt, nevetést, beszélgetést, elmélkedést, kedves szót, pulóvert és végül, de nem utolsó sorban a meleg autót amely utolsó este megmentett a biztos fagyhaláltól :) Remélhetőleg jövőre ugyan itt, ugyanilyen jó kedvvel és csillagos éggel.

u.i.: Ne menj a magas fűbe!