Ki a magyar?

A Gombaszögi táborból nem csupán egy rakat élménnyel tértem haza, hanem új ismeretekkel és lehetőségem volt megismerni más elismert emberek véleményét azokról a témákról, amelyek érintenek minket, felvidéki magyarokat.

Egy kerekasztal beszélgetésnek is szem-, és fültanúja lehettem, ahol a kérdés nem volt más, mint hogy "Ki a magyar?". Egy érdekes és részben eléggé kényelmetlen kérdés, amelyre nem lehet egyértelmű választ adni, hisz mitől is magyar a magyar? Mentében jár? Csak pulikutyát tart a háznál? Mindent erőspistával ízesít esetleg édesannával? Fejből fújja az összes Árpád-házi király nevét? Félretéve a viccet, ennek a kérdésnek a komoly megválaszolása nem gyerekjáték az már biztos. Még magamnak is nehéz megválaszolnom a kérdést, hogy én mitől vagyok magyar. Hiszen akár morvának is nevezhetném magam, mert az erős morva vérvonal megvan a családnál, így joggal érezhetném magam morva nemzetiségűnek. Ennek ellenére eszem ágában sincs és nem is volt soha, hogy morvának valljam magam. Ezért gondolom úgy, hogy mindegy milyen a szülők összetétele a kulcs úgy is a neveltetésben van. Előfordul, hogy valamelyik oldal erősebb, ilyenkor legtöbbször a másik fél kultúrája és nyelve szinte teljes elnyomásba kerül, de vannak pozitív esetek amikor a szülők kompromisszumot tudnak kötni és a gyermek egyaránt  kap mindkét kultúrából, ami szerintem a legésszerűbb manapság. Nem szabad elfelejteni a teljes multikulturalizmus felé haladunk. Sokan úgy fogják fel, hogy a multikulturalizmus által a nemzetiségek fogalma lassan már nem lesz érdekes, de ez egy óriási hiba. Épphogy most kell "bekeményíteni" és igenis felvállalni a nemzetiségünket. Természetesen ez igen nehéz ha az ember nincs tisztában önmagával és identitásával. Talán ezért is fontosak ezek a beszélgetések, amelyek ha nem is tudják teljesen megválaszolni a fent említett témát, de legalább tudnak adni pár irányelvet. Igazából ezt a kérdést talán meg sem lehet válaszolni és talán nem is baj. Hisz akkor eléggé egyszerű dolgunk lenne és elveszne az saját magunk megismerésének azon szakasza amikor sor kerül a nemzetiségünkre és mi magunk jövünk rá arra, hogy "miért is vagyok magyar?" esetleg, hogy milyen kivételes dolog annak lenni. Másrészt a nemzetiség "megválasztása" mindenkinek szívejoga amit érezni kell és nem pedig valamilyen definíciót követni.

Manapság a fiatalok nagy részét egyáltalán nem is érdekli hova tartozásuk, hisz nem egy menő dologról van szó "csak" a nemzetségükről. Továbbá valljuk be, egy materialista világban a nemzetiség nem sok mindent jelent egy márkás póló vagy egy hiperszuperokos telefon mellett. Ennek az elferdültségnek az okát szintén csak a családban, neveltetésben és a környezetben kereshetjük.  Erről a témáról is elmélkedtünk egyik kedves ismerősömmel és arra jutottunk, hogy nem csoda, hogy az igazi értékek már a fiatal generációnak ( gondolok a saját és fiatalabb generációkra) nem mondanak semmit, ha otthon ezzel nem is foglalkoznak és a szülők nem hajlandóak ezeket az értékeket továbbadni. A legnagyobb gond viszont azzal van, hogy ezzel nem sokat lehet tenni, mivel senkinek nincs hozzá joga, hogy beleszóljon valaki nevelési praktikáiba.

Szóval kicsit elkalandozva, de ki a magyar és ki nem. Kérdés aminek válaszát magunkban kell megtalálnunk. Véleményem szerint beszélnünk kell róla, de nem feltétlen kell megválaszolni a kérdést. Ha pedig nyitott könyvként hagyjuk az egészet, lehet mások is elgondolkoznak rajta.