Mennyit is ér az ember?

Emberek vagyunk. Egy életünk van, aminek értéke számunkra felbecsülhetetlen, de mi van más emberekkel, az idegen emberekkel? Számukra mennyit ér a mi életünk? Mi van a vezetőinkkel? Számukra mennyit érhet az életünk? Hogy Sztálint idézzem "Egy ember halála tragédia. Millióké statisztika." és mennyire igaza volt.

Ha ma beletekintünk a világ mindennapi történéseibe eléggé tisztán láthatjuk, hogy milyen csekélyes dolgok miatt képesek vezérek, diktátorok, elnökök életeket kioltani. Sokakat háborúba küldenek, ezzel áthárítva a gyilkolás feladatát az ellenségre és vannak akiket saját honfitársai ölnek meg a saját vezérük parancsára. Szóval mennyit is ér az ember vagy ha így jobban tetszik az emberi élet?  Vannak helyek ahol pontosan adott, hogy valaki hány tevét ér, de mindenesetre egy élet értékének meghatározása lehetetlen. Az ember nem tud ilyen esetben általánosítani, persze mindenki egyenlő, de ott van a családunk, szeretteink, barátaink akiknek élete számunkra többet ér és akik felé jobban húz a szívünk.

Manapság forr a világ, minden tekintetben. Ilyenkor bukik elő, hogy egy vezér szemében mennyit is ér a népe. A szemfüles rájöhet arra, hogy melyik téma felé próbálom terelni a szót. Aki jobban odafigyel talán egy csapásra több dologra is gondol. Lehet szó Szíriáról, Afganisztánról vagy akármelyik más országról, ahol a helyzet eléggé elpaprikásodott, mindenhol ugyanaz a helyzet... az emberek hullanak mint a legyek. Gyermekek, anyák, diákok, ártatlanok. A kérdés: Ezt meg lehet állítani? Mekkora hatalom kell az ilyen dolgok megállításához? Esetleg konkrétabban rákérdezve hány liter olaj tesz ki egy ember életet?

Igen, mindenki tudja materialista világban élünk, ahol bizony a pénz beszél az esetek túlnyomó részében. Azt is tudjuk, hogy ezt az egyszerű halandó nagyon nehezen tudja megváltoztatni, és azt is tudjuk, hogy az egyház sem töri a nyakát, hogy valamit tegyen ezen ügyek érdekében. Azzal hitegetik az embereket, hogy ha akarnak változtathatnak a dolgokon például szavazás útján esetleg ha az utcákra mennek és hangot adnak nem tetszésüknek. Viszont sok példát felhozhatunk az mellett, hogy ha kenyér törésre kerül a sor nem sok vezér szeretné elhagyni jól megszokott, pihe-puha kis székecskéjét, és bizony hajlandó bármit megtenni, hogy azt a székecskét megtarthassa magának. Amikor pedig megkezdődik a népirtás rendszerint a nagy nemzetközi szervezetek néha odaszólnak, hogy "hát ezt tényleg nem kéne" esetleg, hogy ezeknek a tetteknek súlyos következményei lehetnek, viszont ezek a figyelmeztetések egy egyszerű ejnye-bejnyénél nem érnek többet. Aztán viszont előfordul, hogy Amerika is beszáll a buliba és mint a demokrácia védelmezője megjelenik és egy kisebb csihi-puhi után mindent rendbe tesz, feltéve ha a segítségre szoruló ország rendelkezik jelentős olajkészletekkel. Talán ez az oka annak, hogy Amerika most valahogy ódzkodik a felmentő szerepétől Szíria esetében. Az egész világ láthatja, hogy mi történik Szíriában, hányan vesztették életüket és azt is, hogy a hatalom nem adja meg olyan könnyen magát. Szükség lenne a segítségre, de senki nem lép, mindenki csak tétlenül nézi a történéseket. Sajnos nehéz megmondani mennyi halott férfi, nő és gyermek szükséges ahhoz, hogy valaki tegyen valamit.

Van demokráciánk, vannak alaptörvényeink és jogaink, mégis azok a szervek amelyeknek arra kéne figyelniük, hogy ezeket a törvényeket és jogokat betartsák azt hiszi, hogy egy dorgálással minden megoldható. De hát minek is ámítani magunkat, hisz ameddig az ember nem olajból lesz, nem is számít igazán, igaz?