Első szociológiai kutatásom

Komárom negatív képe a „kulturáltabb“ szórakozás után vágyakozó fiatalok szemében

Témám, vagyis a problémakör kiválasztásában nagy szerepet játszott, hogy ez a fajta probléma engem és közvetlen környezetemet, baráti körömet is érinti. Mivel előttem még senki sem foglakozott ezzel a kérdéssel, így nem volt lehetőségem irodalmi műre vagy korábbi kutatás adataira támaszkodni. Ez inkább megkönnyítette a dolgom, mivel így teljes mértékben magamra és a kutatásban megkérdezett alanyokra hagyatkozhattam és nem egy előre kitaposott ösvényen kellett csak könnyedén végig sétálnom.

Hipotézisem felállításában nagy segítségemre volt a több éves véleménycsere és vita baráti körömben, melyeknek alapja pontosan ez a problémakör volt. Miért vannak ilyen negatív véleménnyel az itt élő fiatalok a városban zajló kulturális életről? Miből fakadhat ez? Szerepet játszik  e ez abban, hogy egyre többen egyetemi tanulmányaik után már nem térnek vissza ebbe a városba?  Ezek mind azok a kérdések melyekre választ próbáltam keresni több kevesebb sikerrel, hisz több szempontot is vizsgálnom kellett, hogy végül egy kerek egész jöjjön létre ne csak foghíjas találgatás féligazságokkal.

Mivel olyan tematikát választottam, melyet nem lehet egy egyszerű kérdőívvel lezavarni, így értelemszerűen a kvalitatív módszerre esett a választásom, ezen belül is a mélyinterjúra. Ezenkívül régebbi beszélgetésekből is merítettem, melyek szintén felfoghatóak mélyinterjúként.

A megkérdezettek nagyjából mind egy korosztályból valóak, kamaszkoruk végén járó, már a pályaválasztással foglalkozó gimnazisták. Magához a témához is a pályaválasztáson és a jövőbéli terveken keresztül jutottunk el. Itt tűnt fel nekem, hogy a nagytöbbség már eleve az egyetem kiválasztásánál egy távolabbi pontot tűzött ki célként és a szakirányzat is túlnyomórészt olyan területeket céloz meg, melyekkel itt Komáromban nem lehet elhelyezkedni. A kérdésre pedig, hogy szeretnének e visszatérni és itt családot alapítani, szinte mindig nemleges válasz érkezett.  Tovább boncolgatva a témát pedig előkerültek az okok is. Elsőként természetesen a nehéz elhelyezkedés, munkahelyek hiánya került szóba. Alanyaim elmondása szerint ezek is már azok az okok, melyek miatt negatívan tekintenek a városra és igazából magára a térségre is. Szerintük a diploma megszerzése után, minimális esélye van annak, hogy visszatérve egy elfogadható állást találjanak, ami egy jó alapot biztosítana a saját otthon megteremtéséhez és családalapításhoz.

Miután a gazdásági okokat áttárgyaltuk, áttértünk a kultúrával kapcsolatos kivetéseikre, melyek végül az egész problémakör gerincévé váltak, hogy pontos legyek a város hangulata és a városból hiányzó kulturális élet. Ez számomra is nagy meglepetés volt mivel a városból hiányzó kultúra miatt többen élhetetlen városnak titulálták Komáromot. Sokan felhozták példának, hogy vasárnap városunk olyan akár egy szellemváros, pár bolyongó lelket leszámítva. A polgári élet szinte már teljesen kiveszett innen. Pár kávézót és kocsmát leszámítva a boltok és cukrászdák többsége zárva. A szórakozásra való lehetőség hiánya mindenkinél egy egyértelmű mínusz és ok a távozás utáni vágyakozásra. A koncertek, kiállítások vagy egyéb kulturális esemény hiánycikk városunkban, ami a fiatalok szerint nagy hiba. Elmondásuk szerint pozitívabb lenne véleményük városukról, ha egyes kulturális eseményre nem kéne több hetet, hónapot várniuk és itt nem diszkókra vagy értékelhetetlen próbálkozásokra gondolnak, amiből sajnos egyre több van.

A téma elterelődött arra, hogy az értelmiség már nagyon nehezen találhat szájízének megfelelő szórakozási lehetőséget, hisz az igaz, hogy a városban a kocsmák mindig nyitva állnak, de ez nem biztosít kulturális felüdülést egy olyan ember számára, akinek igényei magasabbak.  Sokan azt is említették, hogy ez a város inkább már csak azoknak nyújt szórakozási lehetőséget, akik inkább a szórakozás „kevésbé“ igényes formáit választják. Ugyanakkor alanyaim tisztában vannak azzal, hogy mivel ez a réteg alkotja a fogyasztók túlnyomó részét, így a kínálat is ez szerint formálódik. Természetesen még mindig akadnak olyan emberek, akik próbálnak valamilyen kis színt vinni a város életébe, amit ezen fiatalok örömmel fogadnak. Mivel azonban ezek a kezdeményezések csak két-háromhetente bukkannak fel minimális reklámmal, így többször megesik, hogy erről csak később értesülnek, legtöbbször már az esemény után. Pár csomóponton és találkozási ponton kívül pedig, amelyek eszmecseréik helyszíne, nagyon sehol sem találják helyüket. A megkérdezettek főleg ezeket az okokat adták meg magyarázatként negatív hozzáállásukra.  Azt is hozzáfűzték, hogy egy esetleges változás ezen a téren egészen biztosan változtatna már számukra is túlságosan negatív véleményükön.

A kulturális lehetőségek hiánya, megrekedtség és az örökös kérdőjel „Mikor fog már végre valami megváltozni?“. Ezek mind nagymértékben frusztrálják a kultúrára éhes fiatalságot és kételyekre adnak okot városukkal kapcsolatban.

Így az összegyűjtött vélemények alapján arra jutottam, hogy ezek szinte minden esetben alátámasztják hipotézisemet, miszerint ezen fiatalok véleménye városunkról bizony elég lemondó. Azt a pár pozitívum, amit a beszélgetések során hallottam szinte eltörpül az mellett a sok negatívum mellett, mely azt bizonyítja, hogy Komárom egyre kevésbé élhető város az értelmi és kulturális fejlődés után vágyakozó polgár számára.

(A kutatás társadalomismeret szemináriumra készült és valószínűleg megköveznek érte.)