Szülőföld vagy a nagyvilág?

Az elmúlt időszak talán egyik legaktuálisabb kérdése, főleg fiatalok és friss diplomások között. Menni vagy maradni?

Igazán nehéz kérdés, főleg ha az ember egy olyan pontra jut, hogy ezt meg is kell válaszolnia, mérlegelnie kell és döntenie.  Ami legelőször szemet szúr az embernek az a lehetőségek végtelen sora és jobb fizetés.  Ezek nem elhanyagolhatóak természetesen, de biztos, hogy ennyi elég? Az bizonyos, hogy gazdasági szempontból az, de már máskérdés, hogy további szempontokból az lenne e.  Sajnos egyre többen döntenek úgy menniük kell vagy menni akarnak. Az egyén számára ez lehet megoldás, hiszen az esetek túlnyomó részében a megélhetés miatt kényszerül szülőföldje elhagyására és egy idegen országban kell megalapoznia életét. Ám ami még fontosabb, hogy ez milyen hatással van a nemzet egészére. Úgy vélem, mikor valaki elszánja magát arra, hogy itt hagyja otthonát, azt is számításba kell vennie, hogy ez milyen hatással lesz szülőföldjére és annak fejlődésére, hiszen be kell látnunk, hogy ha a munkaerő mind itt hagy minket, nem lesz aki ezt a térséget előre vigye, ezáltal a fejlődés is elmarad. Viszont, azt sem szabad elfelejteni, hogy ez nem azt, jelenti, hogy mind egy láncra vert kutya itt kell őrködnünk életünk végégig. Ki kell használnunk a szabad utazás lehetőségét, a külföldi képzések adta lehetőségeket, ezekkel mind élnünk kell.  Az új, modern módszerek elsajátítása nagyon fontos és szükségszerű. Ám ilyenkor gondolnunk kéne arra is, hogy ezt a tudást ne egy idegen ország, hanem saját szülőföldünk javára fordítsuk. Ezért teljesen helyén való, hogy képezzük magunkat, ha más országban is. Mindenképpen fontos a hazatérés és az új módszerek itteni használata. Véleményem szerint ez egy járható út. Hiszen az sem megoldás, hogy bedugjuk a fejünket a homokba, mert be kell látnunk elég sok téren térségünk elmaradott nyugathoz képest, ezzel viszont nem azt mondom, hogy nyugat lenne az etalon, de vannak dolgok, amik nálunk még elég sok kívánnivalót hagynak maguk után. Gondolok itt egészségügyre, iskolaügyre, hogy csak a legfontosabbakat említsem.  Sajnos nemzetünkkel ez már a múltban is előfordult, hogy a nemzetünk értelmiségének mennie kellett, emigrálásra kényszerültek, tehetségüket pedig más országokban kamatoztatták.

Továbbá itt a következő probléma, hogy nemzetünk, hova tovább egyre jobban fogy. Ez egy óriási probléma melyet véleményem szerint orvosolni kéne mihamarabb. Amellett, hogy a nagyrész kivándorol, gyermekeiket idegen iskolákban tanítatják még ott a másik fél, akik már gyermeket sem vállalnak „karrierépítés” ürüggyel. Így lassacskán fogyunk. A külföldön élő családokban úgy vélem már nem akkora a magyarság érzet, hiszen többségében nem anyanyelvükön tanulnak ezek a magyar gyermekek, a kevert házasságokból született gyermekekről már nem is szólva, ahol még az is előfordulhat, hogy a gyermek egyáltalán nem tanul meg magyarul. A magyarság fogy és széled szét a világban. Ezért is gondolom, hogy fontos szülőföldünkön maradni vagy visszatérni, főleg mikor már családalapításra kerül a sor. Tisztában vagyok azzal, hogy nehéz, hiszen nem tökéletes a helyzet, de ugyanúgy máshol sem lesz az. Viszont a jövő magyar generációja legjobban csakis szülőföldjén tudja magába szívni a nemzettudatot, a kulturális örökséget, melyet nagyapáink hagytak ránk és a nemzethez való kötödést.

Ezek szellemében, ha valaki nekem szegezné ezt a kérdést a válaszom egyértelműen a szülőföld lenne.

(Elmélkedés; a szöveg témája a 2005/06-os tanév belső érettségi vizsga témáinak egyike volt, az írás maga az érettségire való felkészülés szellemében íródott.)