Hát nem tudunk viselkedni?!

Káromkodás, provokáció, vérre menő viták, félmeztelen tinik... na meg persze a banális helyesírási hibák, ez mind a modern virtuális életünk hi-tech hozadéka. Míg gyermekkorunkban egy- egy keresetlen trágár szó elhintése után anyai fejbész jelezte a túlkapást, addig ma a facebook-on nincs aki rámutasson a faragatlanságunkra. Nagyobb a szánk, bátrabbak vagyunk, mert a számítógép mögött ülve névtelennek szinte már láthatatlannak érezzük magunkat és ostoba módon azt hisszük ez az "anonimitás" megvédhet minket a felelősségre vonás elöl. Még ha nem is megyünk el egészen a felelősségre vonásig csak a virtuális ujjlenyomatunkra pillantunk egy percre és gondolkozzunk el azon, ez lennék én a való életben is, és vajon e kép alapján mit gondolnak rólam a többiek kiknek nem volt lehetőségük még személyesen megismerni?

Furcsa, hogy vannak emberek, akik a való életben visszahúzódó és konfliktust kerülő személynek tűnnek, aztán az ember rápillant az illető profiljára és heves kirohanásokat, gyönyörű anyázásokat lát. Felmerül a kérdés, hogy most akkor melyik is a valós én? Amit személyesen tapasztalunk, vagy amit virtuálisan látunk?  Tényleg ennyit jelentene az általunk létezőnek vélt anonimitás hatalma? Biztos már többünkkel előfordult, hogy valakiből egy szempillantás alatt kiábrándult egy primitív profil miatt, még egy kellemes személyes találkozás és első benyomás ellenére is.

Szóval akkor miért nem tudunk rendesen viselkedni? Csak, azért mert nincs, aki megmondja, h "édes fiam ezt már komolyan nem kéne!" Vagy, mert nem ugranak elő fenyegető ablakok, hogy a hozzászólásunk túl nagy százalékban tartalmaz káromkodást? Egy folytonos regulációra van szüksége a közösségi oldalak felhasználójának?

Főleg vitáknál, hozzászólásoknál vehető észre mennyire tirpák tud lenni az ember az interneten, és egy néhányan mennyire nem tudják saját véleményüket tényekkel alátámasztani. Ha az illető képtelen intelligens úton meggyőzni a másikat marad a primitív módszer ...jól odaszólok, lehetőleg jó szaftosat mire a másik inkább hagyja is az egészet a fenébe, amiből az "agresszor" arra asszociál, hogy a vitából ő jött ki nyertesen. Ahogy látom, ezeket a vitákat már tényleg csak annyit tudok remélni, hogy ennél rosszabb már igazán nem lehet, de a netes vitakultúra hovatovább egyre rosszabb minőséget mutat.

Már talán abban a korban élünk, ahol igaz, hogy "Madarat tolláról, embert a facebook profiljáról." A virtuális énünk, szinte már a portfóliónk, az az "5 perc", ahol be kell mutatkoznunk és a legjobb formánkat hoznunk és nem a bugyinkat mutogatnunk. Tanuljunk meg viselkedni nem csak otthon, de az interneten is. Csak mert kényelmes székben ülünk és nem lát minket senki még nem kell faragatlannak vagy könnyűvérűnek lenni, Ha meg ilyen az igazi énünk bátran vállaljuk fel a "való világban" is. Ne like-ok, meg comment-ek mögé rejtőzzünk! Viszont ha csak kicsit (nagyon) elkapattuk magunkat még nincs késő "normalizálni" a dolgokat... igaz, ami már fenn van a neten az már ott is marad, de attól még nincs késő változtatni a dolgokon és jól viselkedni az élet összes területén facebook-on innen, twitteren túl...