20130722

TÜneményem: GOMBASZÖG!

Egy kiadós tizenkét órás alvás után, igaz kábán, de belefogok, hogy megírjam az idei gombaszöges élményeim.
Pár hónappal ezelőtt érkezett egy felkérés, hogy lenne e kedvem idén a tábor médiasátrának tagja lenni. Rövid gondolkozás után beadtam a derekam, és ugyan kicsit aggódtam, hogy ebből akkor már buli nem lesz kellemesen csalódtam. Számomra szörnyen érdekes volt belelátni az előkészületekbe és segíteni itt-ott, ahol csak kellett. Írogatás, fordítgatás, futkározás néhanapján.
Szinte villámgyorsasággal elérkezett az indulás napja és már úton is voltunk Krasznahorka büszke vára felé. Az utazás frenetikus volt, abszurd viccek, bor, alvás, bor végül pedig a kellemes érkezés a táborba. Furcsa érzés volt látni, hogy a kezdetben üres tér, hogy formálódik táborra és ezt mind saját erőből a "sztaffnak" köszönhetően. A sok "dzsúli" meg a derék legény kitett magáért és a krasznahorkaváraljai kempinget 2 nap leforgása alatt hamisíthatatlan Gombaszöggé varázsolta. Pakolás, sztaffgyűlések, és mosoly minden mennyiségben igazi családias hangulat.
Eközben a médiasátor külön szekciója is belefogott a munkába és kialakította külön kis kuckóját, ahol a nagy csodák történtek. Egy fantasztikus csapat része lehettem, fantasztikus emberek között, ahol a nagy nyomás és stressz ellenére mindennapra jutott egy óriási csomag kacagás és hülyéskedés. El sem hiszem így visszanézve, hogy lehetett ennyi energiánk ilyen masszív és pöpec "kontent" gyártására akár a hajnali órákban is.
A mindennapos pörgés igaz nagyon fárasztó volt, főleg ha nem alvással párosult. Ennek eredménye talán csak az volt, hogy nem sok koncertre jutottunk el, és a szórakozást inkább csak a médiasátor területére korlátoztuk. Lehet, picit sajnálom, de ezek az esti beszélgetések és hülyülések bőven kárpótolnak. Másik nagy szívfájdalmam, hogy minimális időre tudtam csak találkozni azokkal a barátaimmal, akik civil táborozók voltak, a kontent gyártás és az előközvetítések között nem sok ideje van az emberfiának kiszakadni és eltűnni egy picit. Sokan kérdezték, hogy nem bánom e, hogy a buli része kimaradt és csak a meló volt, de azt kell mondanom nem. Ha ismét döntenem kéne, ugyanígy döntenék és remélem, hogy jövőre is alkalmam nyílik, hogy a csapat tagja legyek.
Nem szabad arról sem megfeledkeznem, hogy nagyon sok érdekes emberrel ismerkedhettem meg, többek közt a blogolás nagyágyúival és apró kis hercegekkel is.
Nagyon nagy köszönettel tartozom sok embernek, hogy befogadtatok és a család részének érezhetem magam, hogy érezhettem a törődést, hogy nagyon sok idősebb bátyám lett. Köszönöm a sok bókot, ölelést, segítséget és kedves szót. Igazán jól esett, hogy vannak, akik felfigyeltek rám blogolás téren és bíztatnak.
Azt hittem, hogy a tavalyit nem tudja überelni az idei, részben sikerült részben nem. Teljesen más dolgok foglalkoztattak még egy éve és más "beosztásban" érkeztem az idén. Talán a legszörnyűbb az egészben, hogy ismét egy évet kell várni, hogy beköszöntsön ez az egy hét csoda.


Mindenkit puszilok és ölelek! TÜ!
u.i. Ez még csak zsenge ízelítő, a java csak ezután jön.


2 megjegyzés: