Egy kiadós
tizenkét órás alvás után, igaz kábán, de belefogok, hogy megírjam az idei
gombaszöges élményeim.
Pár hónappal
ezelőtt érkezett egy felkérés, hogy lenne e kedvem idén a tábor médiasátrának
tagja lenni. Rövid gondolkozás után beadtam a derekam, és ugyan kicsit
aggódtam, hogy ebből akkor már buli nem lesz kellemesen csalódtam. Számomra
szörnyen érdekes volt belelátni az előkészületekbe és segíteni itt-ott, ahol
csak kellett. Írogatás, fordítgatás, futkározás néhanapján.
Szinte
villámgyorsasággal elérkezett az indulás napja és már úton is voltunk Krasznahorka
büszke vára felé. Az utazás frenetikus volt, abszurd viccek, bor, alvás, bor
végül pedig a kellemes érkezés a táborba. Furcsa érzés volt látni, hogy a
kezdetben üres tér, hogy formálódik táborra és ezt mind saját erőből a
"sztaffnak" köszönhetően. A sok "dzsúli" meg a derék legény
kitett magáért és a krasznahorkaváraljai kempinget 2 nap leforgása alatt
hamisíthatatlan Gombaszöggé varázsolta. Pakolás, sztaffgyűlések, és mosoly
minden mennyiségben igazi családias hangulat.
Eközben a
médiasátor külön szekciója is belefogott a munkába és kialakította külön kis
kuckóját, ahol a nagy csodák történtek. Egy fantasztikus csapat része lehettem,
fantasztikus emberek között, ahol a nagy nyomás és stressz ellenére mindennapra
jutott egy óriási csomag kacagás és hülyéskedés. El sem hiszem így visszanézve,
hogy lehetett ennyi energiánk ilyen masszív és pöpec "kontent"
gyártására akár a hajnali órákban is.
A mindennapos
pörgés igaz nagyon fárasztó volt, főleg ha nem alvással párosult. Ennek
eredménye talán csak az volt, hogy nem sok koncertre jutottunk el, és a
szórakozást inkább csak a médiasátor területére korlátoztuk. Lehet, picit
sajnálom, de ezek az esti beszélgetések és hülyülések bőven kárpótolnak. Másik
nagy szívfájdalmam, hogy minimális időre tudtam csak találkozni azokkal a
barátaimmal, akik civil táborozók voltak, a kontent gyártás és az
előközvetítések között nem sok ideje van az emberfiának kiszakadni és eltűnni
egy picit. Sokan kérdezték, hogy nem bánom e, hogy a buli része kimaradt és
csak a meló volt, de azt kell mondanom nem. Ha ismét döntenem kéne, ugyanígy
döntenék és remélem, hogy jövőre is alkalmam nyílik, hogy a csapat tagja
legyek.
Nem szabad arról
sem megfeledkeznem, hogy nagyon sok érdekes emberrel ismerkedhettem meg, többek
közt a blogolás nagyágyúival és apró kis hercegekkel is.
Nagyon nagy köszönettel
tartozom sok embernek, hogy befogadtatok és a család részének érezhetem magam,
hogy érezhettem a törődést, hogy nagyon sok idősebb bátyám lett. Köszönöm a sok
bókot, ölelést, segítséget és kedves szót. Igazán jól esett, hogy vannak, akik
felfigyeltek rám blogolás téren és bíztatnak.
Azt hittem, hogy
a tavalyit nem tudja überelni az idei, részben sikerült részben nem. Teljesen
más dolgok foglalkoztattak még egy éve és más "beosztásban" érkeztem
az idén. Talán a legszörnyűbb az egészben, hogy ismét egy évet kell várni, hogy
beköszöntsön ez az egy hét csoda.
Mindenkit puszilok és ölelek! TÜ!
u.i. Ez még csak zsenge ízelítő, a java csak ezután jön.
Hajrá :)
VálaszTörlésKérünk egy lájk gombot a cikk végére :)
VálaszTörlés